könyvbemutatóra mentem a PIM-be, élő íróval való találkozásra
de úgy jött ki a lépés, hogy előbb, s mikor rájöttem, hogy a kezdő 6-ig még akár egy órám is van, már tudatosan igyekeztem, hogy megnézzem az aktuális kiállítást, Kazinczy-t nevezte meg lányom a mobilba, de mire odaértem a PIM-hez , kiderült, hogy még a Radnóti kiállítás is nyitva van (január 5-ig...), s nem is értem , hogy maradt ki... (az akadémiait, aminek korlátozottabb volt a nyitvatartása, láttam..., meg persze a szegedit is a TIK-ben, de a PIM kimaradt...)
most pótoltam... (Radnóti fogadott "rokonáét": Kazinczyt, majd máskor...)
a magasra tett kilincset szinte csak pipiskedve érem el
és valóban, bent is pipiskedni kell,
olyan "magas" itt minden...
de ugyanakkor olyan élet (és halál)közeli...
8 függőlegesen felfüggesztett üveglap,
mindkét oldalán dokumentumok:,
kéziratok, levelek,
szinte minden a költészetről ,
fontosságáról szól
a kiállítás címe is: "... az égre írj, ha minden összetört")
s fotók, fotók, fotók
az egyik sarokban képernyőn vetítődnek kinagyítva is fotók
és - igen- azt hiszem ezt láttam:
(bár ott mintha még napsütésesebb lett volna a kép,
és mintha még inkább feltartotta volna a fejét rajta a Nap felé...)
amikor egyszerre csak összefacsarodott a szivem:
annyira életteli volt ennek a fiatalembernek a látványa...
és annyira szívfacsaritó, és ugyanakkor abszurd,
hogy ennek az élni szerető és tudó embertől egyszerűen(?)
elvették, elvehették!
az életét....
Aztán a terem másik sarkában egy színes tévéfilm vetítésére lehettem figyelmes, egy nő ült pár méterrel a képernyő előtt, fejhallgatóval a fején
verseket mondtak Radnótitól
és a bori tájat mutatták
túlélő emlékezőkkel
egykori bajtársakkal
Radnóti már csak "bújdokolt a tájban" , már... "csak"a verseivel volt (van!) jelen...
hiszen felirta az égre....
2009. nov 29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése