mjakra!
terápia? másnnak is lehet jó
Ildokóü olvas (elmondani)
hivő ember költő...
ha a vallásosság vagy inkább a hit igazi lényege, hogy a leghétköznapibb, profánabb jelenségeket égivé emeljük, azaz megszenteljük mintegy, akkor én azt mondom, hogy az igazi költők mind hivők a szó legigazibb, legeredetibb értelmében
(gondolok itt pl József Attila Ódájának 4. részére, ami érthetetlen módon az én drága matek tanárom és osztályfőnököm berzenkedését váltotta ki)
ilyen értelemben Janus Pannoniusnak nincs igaza, amíkor azt mondta ("hivő ember költő nem lehet"
(persze ő másképp értelmezhette a hívő-séget inkább vallásként, a klérus hiveként? - bár maga is pap volt!) (s pécsi püspök!) (ha jól tudom...) Itt azért van egy kis ellentmondás!
***
délután 4
gyengül a Nap
gyengülök a Nappal
én is
de holnap
felkelünk újra
ha Isten is úgy akarja
**
röpke párbeszéd (régi taitvánnyal)
-Olvasom...
S ebben maradtunk
**
arcolvasás
mi minden van egy arc mögött
csak olvasni kéne tudni róla, belőle
tessék mosolyogni? de csak ha nem álca
a szomorúság előtör a műmosolyokon
hagyd rá, légy önmagad, aki vagy
a képben az olvasó is benne van
és bizony akadnak még analfabéták is
ne törődj velük
hiszen nem is akarnak
megtanulni olvasni
nagy elbizakodottságukban
**
romlás 4 lassúság
Szélvészkisasszony - régen igy hivott a nagynénim (vagy Cilike esetleg)
Hova lett?
Megöregedve, öregasszonyként ólomlábakon jár
Meggondolja minden lépését (kénytelen)
a felállást is és mindent...
(a kávézóban leejtette a tolla kupakját az asztal alá, de nem vette fel, majd, ha úgy is fel kell állni a távozás miatt, gondolta, de a szomszéd asztaltól valaki felállt és felvette...szégyenszemre)
Valamikor csak csíkban lehetett látni
Rohant (néha, olykor, másoknak is, neki) (első évfolyamos egyetemista korában hogy haragudtak is rá emiatt a negyedikes kollegisták)
Mára megfontolt lett
rossz nyelvem szerint: tohonya
Ez a Cilikék sorsa. ha Ceciliák lesznek...Akarom mondani: Cecília nénik...
**
átrohantam az életet
Mindig rohantam,
Átszáguldottam
***
I....
Istent ne fent keresd
s ne is kivüled
azaz ott is
de benned is
s az emberek között
a kapcsolatokban
fűben , fában
mindenben,
mert mindenütt
ott van ő
ha te is ott vagy !
ha úgy vagy ott,
hogy rá is gondolsz.
**
százhalál
ma megint anyámról álmodtam
már 35 éve ugyanazt
hanyadszorra ugyanazt
hogy élünk, él...
és egyszerre csak
a legkülönbözőbb utakon
de újra elveszítem
és ezt mindig újra élem
és mindig újra belehalok
****
látomás
piros kabát fehér kucsma
mosolygó eufórikus arc
s mintha nem is a földön járna
ruganyosan,hanem valahol, fent
minden lépte a boldogsága
mint egy régi olasz filmben
meresztgetem a szemem
és ismer , ismerem
rámköszön
mégis, azt hiszem
nem egy helyen élhetünk...
nem
**
sietés
nem siettem... élni
igen, rohantam az utcán,
szágudltam a biciklin
de azért a lényeget tekintve
nem siettem sose
azt hittem, ráérek
minden ráér
hiszen mindig vártam
valamire...
nem siettem el
az életem
most már sietnék
de nem tudok
(jószerivel
járni sem)
***
*
mint egy regény
végre eljutottam a neurológushoz, rég voltam nála, szerintem már el is felejthetett
a nevemre legalább is nem emlékezett, mikor besorolt bennünket a váróban...
mikor beléptem, az asztalára dőlve nézte merőn a számitógépet, mit asszisztensnője mozgatott, ugorjunk modogatta közben
én közéjük ültem, s gondolkoztam, mit olvashat , egy regényt?
vagy netán az én kórlapjaim fűzérét, mi akár egy regény
hát igen, az volt...
mindig más tünettel jövök, mindig más kerül előtérbe
tényleg, olyan vagyok , mint egy kalandregény :)
(csak a végét nem akarom tudni)
***
beteg azaz jól vagyok
a tüdőgondozóból jövők...s még alig múlt dél, igy beültem a kelemenbe, végre enni
nem találtam kivánatost a napi menűk közt, kértem a szokványos rántott csirkemellt krumplit ubisalátát
de olyan volt mintha duplán sütötték volna, kemény, száraz, s mégse átsült. Után melegithették?
közben mellém állt, jó szorosan belehajolva a kajámba is , átkarolva, az az öregasszony, akit korábban már felfedeztem egy előttem levő asztalhoz ültek, három fiatallal jütt. elég nehézkesen
néz rám és vigyorog
Piri, ismerem föl végre, régi osztálytárs fedezem fel, és közlöm vele, hogy ne hajoljon ennyire közel, hozzám, mert beteg vagyok , elkaphatja
nem törődik vele, ő immunis,,,,azok ott a gyerekei...
örülök nekik...
de változatlanul - mondom is - beteg vagyok
egyből megkérdi, hogy vagyok?
beteg vagyok . ismétlem, most mondtam, de különben jól vagyok (lásd Popper)
röhögünk
***
stilusváltás
a körmondatos, végetnemérő, beékelt szintagmás mondatoknak vége szakadt., amikben úgy el lehetett mélyedni keressve a lét titokzatos összefüggéseit...igenjeit-nemjeit-talánjait...
ma már csak a lényegre szoritkozom
tőmondatok, félmondatok
féligazságok
egy szó is elég
tán felesleges
minek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése