2024. február 5., hétfő

mjakra jan-

 mjakra!


terápia? másnnak is lehet jó 

Ildokóü olvas (elmondani)


hivő ember költő...

 ha a vallásosság vagy inkább a hit igazi lényege, hogy a leghétköznapibb,  profánabb jelenségeket égivé emeljük, azaz megszenteljük mintegy, akkor én azt mondom, hogy az igazi költők mind hivők a szó legigazibb, legeredetibb értelmében

(gondolok itt pl József Attila Ódájának 4.  részére, ami érthetetlen módon az én drága matek tanárom és osztályfőnököm berzenkedését váltotta ki)

ilyen értelemben Janus Pannoniusnak nincs igaza, amíkor azt mondta ("hivő ember költő nem lehet"

(persze ő másképp értelmezhette a hívő-séget inkább vallásként, a klérus hiveként? - bár maga is pap volt!) (s pécsi püspök!) (ha jól tudom...) Itt azért van egy kis ellentmondás!

***

délután 4

 gyengül a Nap

gyengülök a Nappal

én is


de holnap 

felkelünk újra


ha  Isten is úgy akarja

**

röpke párbeszéd (régi taitvánnyal)

 -Olvasom...

-Szegény!
-Miért?Olyan jó..
-Nekem is jó... írni
-Csak nem kéne annyit kétségbe esni..
-Kiírom magamból ..
-Akkor jó...

S ebben maradtunk


**

arcolvasás

 mi minden van egy arc mögött

csak olvasni kéne tudni róla, belőle

tessék mosolyogni? de csak ha nem álca

a szomorúság előtör a műmosolyokon


hagyd rá, légy önmagad, aki vagy

a képben az olvasó is benne van

és bizony akadnak még analfabéták is


ne törődj velük

hiszen nem is akarnak 

megtanulni olvasni

nagy elbizakodottságukban


**

romlás 4 lassúság

 Szélvészkisasszony - régen igy hivott a nagynénim (vagy Cilike esetleg)

Hova lett?

Megöregedve, öregasszonyként ólomlábakon jár

Meggondolja minden lépését (kénytelen)

a felállást is és mindent...

(a kávézóban leejtette a tolla kupakját az asztal alá, de nem vette fel, majd, ha úgy is fel kell állni a távozás miatt, gondolta, de a szomszéd asztaltól valaki felállt és felvette...szégyenszemre)

Valamikor csak csíkban lehetett látni

Rohant (néha, olykor, másoknak is, neki) (első évfolyamos egyetemista korában hogy haragudtak is rá emiatt a negyedikes kollegisták)

Mára megfontolt lett

rossz nyelvem szerint: tohonya

Ez a Cilikék sorsa. ha Ceciliák lesznek...Akarom mondani: Cecília nénik...


**

átrohantam az életet

Mindig rohantam,

Átszáguldottam

Évtizedeket, az életet..

Nem tudtam megállni,
Körülnézni, élvezni,
Miben is lehetek,

Csak rohantam előre
Azt hittem, ott vár
A boldogság

valahol

De az a Semmi volt!

És az volt a boldogság
Amin átszaladtam
Esztelen

Most már tudom.

(De hát mit tegyek?
Ez volt az élete)m!
Már csak volt.)

***


I....

 Istent ne fent keresd

s ne is kivüled


azaz ott is

de benned is

s az emberek között

a kapcsolatokban


fűben , fában

mindenben,


mert mindenütt

ott van ő

ha te is ott vagy !


ha úgy vagy ott,

hogy rá is gondolsz.


**


százhalál

 ma megint anyámról álmodtam

már 35 éve ugyanazt

hanyadszorra ugyanazt


hogy élünk, él...

és egyszerre csak

a legkülönbözőbb utakon

de újra elveszítem


és ezt mindig újra élem 


és mindig újra belehalok


****

látomás

 piros kabát fehér kucsma

mosolygó eufórikus arc

s mintha nem is a földön járna

ruganyosan,hanem valahol, fent


minden lépte a boldogsága

mint egy régi olasz filmben


meresztgetem a szemem

és ismer , ismerem

rámköszön


mégis, azt hiszem

nem egy helyen élhetünk...


nem

**


sietés

 nem siettem... élni

igen, rohantam az utcán,

szágudltam a biciklin

de azért a lényeget tekintve 

nem siettem sose


azt hittem, ráérek

minden ráér

hiszen mindig vártam

valamire...


nem siettem el

az életem


most már sietnék

de nem tudok

(jószerivel

járni sem)

***

*

mint egy regény

 végre eljutottam a neurológushoz, rég voltam nála, szerintem már el is felejthetett

a nevemre legalább is nem emlékezett, mikor besorolt bennünket a váróban...

mikor beléptem, az asztalára dőlve nézte merőn a számitógépet, mit asszisztensnője mozgatott, ugorjunk modogatta közben

én közéjük ültem, s gondolkoztam, mit olvashat , egy regényt?

vagy netán az én kórlapjaim fűzérét, mi akár egy regény

hát igen, az volt...


mindig más tünettel jövök, mindig más kerül előtérbe

tényleg, olyan vagyok , mint egy kalandregény :)


(csak a végét nem akarom tudni)

***

beteg azaz jól vagyok

 a tüdőgondozóból jövők...s még alig múlt dél, igy beültem a kelemenbe, végre enni

nem találtam kivánatost a napi menűk közt, kértem a szokványos rántott csirkemellt krumplit ubisalátát

de olyan volt mintha duplán sütötték volna, kemény, száraz, s mégse átsült. Után melegithették?


közben mellém állt, jó szorosan belehajolva a kajámba is , átkarolva, az az öregasszony, akit korábban már felfedeztem egy előttem levő asztalhoz ültek, három fiatallal jütt. elég nehézkesen

néz rám és vigyorog

Piri, ismerem föl végre, régi osztálytárs fedezem fel, és közlöm vele, hogy ne hajoljon ennyire közel, hozzám, mert beteg vagyok , elkaphatja

nem törődik vele, ő immunis,,,,azok ott a gyerekei...

örülök nekik...

de változatlanul - mondom is - beteg vagyok

 egyből megkérdi, hogy vagyok?

beteg vagyok . ismétlem, most mondtam, de különben jól vagyok (lásd Popper)

röhögünk

***


stilusváltás

 a körmondatos, végetnemérő, beékelt szintagmás mondatoknak vége szakadt., amikben úgy el lehetett mélyedni keressve a lét titokzatos összefüggéseit...igenjeit-nemjeit-talánjait...

ma már csak a lényegre szoritkozom

tőmondatok, félmondatok

féligazságok

egy szó is elég

tán felesleges

minek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése