kézműves kiállítás a koronában
útbaesik az első bejárat s gondoltam megkérdem hol van pontosan
de a másik bejáratnál egy nő nagyon stirol, elém is jön, s mondja itt lesz. gondoltam, de közelebbről hol... hát a lépcsőn fel kell menni, kérdi, tudok-e járni ( sic ), mindenáron segiteni akar...mondom neki még élek és mozgok... ne kisérgessen...egyébként ő hány éves... 60.. na látja, csak 20 - szal kevesebb nálam :) 8ó(sradásul ő is foghijas) .. megkérem, most már nyomatékosan, hagyjon magamra, bár tudom jóindulatból... (ilyen otrombán tolakodó,,,)
fönt szerencsére megfeledkezem róla a tömegben..
ám mikor jövök lefelé, épp útbaigazitok a lépcsőn ifjú látogatókat.. jön szembe velem, ő föl én le, mondanám neki diadalmasan (bár úgy látom fel se ismert(,) hogy lám sikerült feljönnöm,,,de engem megelőzve kérdi: le tud jönni nénikém:?!!!
A nénike mindjárt szétrobban, , s kontrollként csinál egy gyorsfotót a lépcsőfordulóban magáról is...
***
egyébként az eset mottója lehetne: Mert magamag kigúnyolom, ha kell, DE.....
VálaszTörlésJókedvre derítettél Julika, jót kacagtam a "nénikézéstől".
VálaszTörlésén olyan nagyon nem... :) (de van amit csak némi humorral , öniróniával (?) viselek el:)
TörlésKultúra, óh! Engem már néniztek, sőt mamikáztak is, kb. 70 körül. Nincs ennek nálunk kultúrája, sajnos.
VálaszTörlés... ennek sincs !
Törlés:(
Meg se fordult a fejemben, hogy vásárolni is lehetett volna
VálaszTörlés