Turi Tímea az áprilisban megjelenő új Kehlmann-regényről. Mozgókép és #életamagvetőben
Ahogy olvasom Daniel Kehlmann Mozgókép című regényének kéziratát, egyfolytában azon gondolkodom, hogyan csinálja. Fodor Zsuzsa fordítása bámulatos: természetesen látom, hogy hogyan csinálja, de mégis lenyűgöz; ahogy a bűvésznek nézzük a kezét, „vigyázat, csal”, de ha észrevesszük a trükköt, nem lelepleződik, csak még jobban bámuljuk az ügyességét. A többnyire a második világháború idején játszódó regény a művészet és a hatalom viszonyának kényelmetlen konfliktusával szembesít, de plasztikus karaktereken keresztül és fantasztikus dramaturgiát mozgatva. Az európai irodalomban nagy hagyománya van az értelmiségiek ördögi alkuinak, de itt a művészi nagyság maga is kétségbe vonatik. Ahogy a regény főszereplőjének filmrendező felesége mondja egy filmpremieren 1944-ben, szorongva, unottan: „elegem van a remekművekből. Nem lenne hiányérzetem, ha eggyel kevesebb lenne a világon”. És miközben olvasom a kéziratot, egyfolytában azon is gondolkodom, hogy fogalmam sincsen, a szerzőnek a túlélés különböző stratégiáiról mi a véleménye: a regény minden szereplőt megért és senkinek sem ad igazat. Így lesz a nagyság kritikájából, mégis, mégis egy újabb remekmű.
A képen Georg Wilhelm Pabst rendező, Daniel Kehlmann Mozgókép című regényének főszereplője és Brigitte Helm színésznő 1932-ben.
A képen Georg Wilhelm Pabst rendező, Daniel Kehlmann Mozgókép című regényének főszereplője és Brigitte Helm színésznő 1932-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése