A Magyar Irodalomterápiás Társaság oldalán találtam-
Az év eleji időszak, főleg, ha lassan indul, lehetőséget adhat a számvetésre, a visszatekintésre és a tervezésre. Valami hasonló lehet ez, mint egy saját, belső farsang: téltemetés és tavaszvárás.
Két Turi Tímea-írást ajánlok sorvezetőnek. Szeretem verseinek összetettségét: az egyszerű, hétköznapi történetek mögötti utalások elmélyülésre hívnak. A 2017-es Anna visszafordul kötetben szerepel a fanyar humorú a Nők táskái című vers, mely a gyűjteményre jellemző módon „irodalmi, mitológiai és hétköznapi nők történetein keresztül vizsgálja a nemek közötti munkamegosztás konfliktusait.” A 2023-as Egyszerre egy beszéljen kötet fókusza megtalálni a fontos hangokat, meghallani a zajban a saját csendünket. A Találkozás egy fiatal lánnyal visszatekintésre invitál, azt mondja, nem kér számon, de a felelősség súlya közben ránk nehezedik. Talán könnyedebbé válhat, ha tudatosítjuk, hogy változhatunk, változtathatunk. Nem azon, ami elmúlt, de azon, ami még előttünk áll. Ez a mi döntésünk.
Akár az egyik, akár a másik vers sorait érezzük magunkhoz közelebbinek, megkereshetjük válaszainkat az alábbi kérdésekre. Legjobb, ha le is írjuk őket, hiszen az írás folyamata nagyon hasonló ahhoz, mintha megfogalmaznánk és kimondanánk ezeket a szavakat. Felszabadító ereje van, miközben vállalásaink, elköteleződésünk is súlyt kaphat, ha nyoma van szándékunknak.
Mi van a táskádban? Mi az, amire szükséged van, és viszed tovább? Mi az, amire nincs szükséged, és lerakod? Milyen terheket cipelsz feleslegesen? Mit kell betenned a táskádba, mi hiányzik? Van esetleg valami, ami a bélés alá szorult?
Visszatekintve az előző időszakra (akár rövidebb, akár hosszabb távra), mit csinálnál másként, min szeretnél változtatni? Mit tanultál mindebből, mire van és mire nincs szükséged? „Mit csinálnál máshogy?”
A nők táskái
A nők táskáiban mindig van egy ütvefúró,
egy csillagfejű csavarhúzó és egy habszivacs,
meg pár cipzáras rekesz a lejárt iratoknak,
többféle fájdalomcsillapító, kötszer és jód.
A nők táskáiban mindig van egy szakadt fénykép,
ami legalább száz éves, rajta az összes ős,
pár ultrahangfelvétel, egy kétkazettás magnó,
gitárhúr, fogselyem, szikkadt marhabél.
A nők táskáiban soha nincsen titok,
mert belenézhetsz bármikor, ha előtted állnak
a buszon, itt az ellenőr, ők bérletet keresnek.
Kihullik belőle toboz, kontycsat, sok blokk.
Kihullik belőle morzsa, kulcskarika
kulcs nélkül, hull régi töltő, meg alpakka
étkészlet, és egy kifordult focimez.
Felszedik a földről, és félnek, hogy valamit
elhagynak. Ha leszállnak, mindig visszanéznek,
nem maradt-e valami a járaton.
A nők táskáiban mindig szakadt a bélés,
és a bélés alá szorul számtalan dolog.
De a férfiak táskáiban semmi nincs.
Mert a férfiaknak nem kell táska.
Ha bármit el kell tenniük útközben,
megkérik a nőt, hogy
ugyan tegye be az övébe, ha már elhozta magával.
***
Találkozás egy fiatal lánnyal
Ha találkoznánk, nem kérhetne számon semmit.
Nekem mégis volna pár tanácsom: csinálja máshogy!
Tanuljon meg időben vezetni és úszni,
korán kelni és kiadást vezetni.
Tanulja meg használni a testét,
egyáltalán: tanulja meg, hogy a teste ő.
Tanuljon meg hibázni. És ne írjon naplót.
Ne húzza el a kezét. Üljön fel a buszra.
Ne hordjon kéket barnával, vagy legalább
figyeljen az árnyalatokra.
Legyen óvatos a neonszínekkel.
Veszítse el a szüzességét korán,
legyen szerelmes később.
És ne csináljon mindent feladatszerűen
Ha elrontja, az árát én fogom fizetni.
A poszt szerzője Leichtman Ágnes irodalomterapeuta, executive coach.
Forrás:
Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen, Prae Kiadó, 2023.
Turi Tímea: Anna visszafordul, Magvető Kiadó, 2017.
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése