alig ismertem meg a kerekesszékében, csak a hangjáról, de mintha elferdült volna a szája, nehezebben artikulálva, 250 Ft-ot kért. Eddig még soha! pedig beszéltünk egy párszor. igaz, nem a Spar előtt. Sajnos hülye elvből nem szoktam pénzt adni, s mindig rossz érzésem van , ennek ellenére mintha kedvelnének a koldulók, s többször is próbálkoznak olykor, jóságosabbnak vélve, mint amilyen gyakorlatilag vagyok.
ő se sértődött meg, most is beszélgettünk. Kérdezte, járok-e még könyvtárba, múzeumba, mondtam, csak ha érdemes, de egyre kevesebb olyan alkalom van. Mondta, biztos már kiolvastam az egész könyvtárat. Á, dehogy, sok rossz könyv is van ott, Hát amit érdemes, azt biztos mind elolvastam már, hát tényleg. sokszor úgy érzem...Mondtam, a múzeumba menjen el megnézni a földszinti kiállitást, meg holnap lesz egy festő kiállitása a ktárban, gitározni is fog, liften fel tud jönni az emeletre... Bizonytalan igéretet tett
Még megkérdezte, hogy van a lányom, meg mondta, biztos van unokám is , és olyan okos mint a lányom? Mondtam, tényleg, nagyon okos....
aztán másokhoz csapódott.de senki se adott neki pénzt. Kőszívűek vagyunk? Borzasztó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése