végre eljutottam a neurológushoz, rég voltam nála, szerintem már el is felejthetett
a nevemre legalább is nem emlékezett, mikor besorolt bennünket a váróban...
mikor beléptem, az asztalára dőlve nézte merőn a számitógépet, mit asszisztensnője mozgatott, ugorjunk modogatta közben
én közéjük ültem, s gondolkoztam, mit olvashat , egy regényt?
vagy netán az én kórlapjaim fűzérét, mi akár egy regény
hát igen, az volt...
mindig más tünettel jövök, mindig más kerül előtérbe
tényleg, olyan vagyok , mint egy kalandregény :)
(csak a végét nem akarom tudni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése