2024. január 4., csütörtök

mint egy regény

 végre eljutottam a neurológushoz, rég voltam nála, szerintem már el is felejthetett

a nevemre legalább is nem emlékezett, mikor besorolt bennünket a váróban...

mikor beléptem, az asztalára dőlve nézte merőn a számitógépet, mit asszisztensnője mozgatott, ugorjunk modogatta közben

én közéjük ültem, s gondolkoztam, mit olvashat , egy regényt?

vagy netán az én kórlapjaim fűzérét, mi akár egy regény

hát igen, az volt...


mindig más tünettel jövök, mindig más kerül előtérbe

tényleg, olyan vagyok , mint egy kalandregény :)


(csak a végét nem akarom tudni)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése