én mindig azt mondom az unokámnak s meggyőződésből, hogy ő jó -
de kicsit helyesbitett tegnap, azt mondta néha nem...
hát azt el is nézzük neki...
s elmeséltem, hogy mikor kicsi voltam (mert én is voltam az, bármilyen hihetetlen is ez most) kérdezték anyukámtól, hogy jó kislány vagyok-e
és ő azt felelte, igen, ha alszik!
erre unokám: tényleg?
mire lányom közölte, hogy ez csak irónia (mi más lett volna , tőle)
én meg mondtam, hogy nem szeretem az iróniát, meg gyerek előtt se jó használni, mert esetleg nem értjük meg...
mire unokám: nem vagyok én olyan buta!
ez igaz! 
nagyon is okos...
nagyon is okos...(de vigyázni kell mit mondunk előtte, mert mindent megjegyez)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése