Van egy olyan elképzelésem, hogy arra nem emlékszünk, ami rossz, ami kellemetlen, amit törölni akarunk, s ilymódon törlünk is
Persze ez nem magyarázat arra, hogy a legkezdetibb időkre miért nem emlékszünk vissza
bár embere válogatja, hogy milyen kortól emlékszik, s mire
nálam viszont az a furcsaság van,
hogy szinte semmire se, vagy csak nagyon mozaikosan emlékszem vissza a deportálásig bezárólag (kb két éves koromig)
viszont utána mintha kitisztulna az emlékezetem, szinte mindenre
már a visszaútra is, de főleg a pesti eseményekre, filmszerű, beszédes jelenetekben..
hajlamos vagyok arra gondolni, hogy ez nem csak életkori sajátosság nyoma
hiába is mondta anyu , hogy nekem nem is lehetett annyira rossz az az 1 év deportálás, ne aggódjak, utólag pláne
dehogynem, persze , hogy rossz volt, azért nem emlékszem rá
s főleg azért emlékszem, mikor véget ért, szinte mindenre
okos a felejtés, kiméletes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése