hát nem voltam egyedül, "magányos farkasként"
a kor volt , lehetett ilyen, aminek én is gyermeke
nézek részletet az 1967es Ezek a fiatalok cimű filmből
a zenét hallgató tömeg, véletlen se mosolyog senki:
a főszomorű az énekes Koncz Zsuzsa:
(már értem miért mondta a kisunokaöcsém ekkoriban, hogy hasonlitok a Koncz Zsuzsára, de csak ha mosolyog - ha egyáltalán láthatta mosolyogni :)
(itt persze én se!)
na és a dekadens szöveg?
Találkoztam egy lánnyal. Szomorú volt.
Igy beszélt:
...
nem akarok semmit...
már nem kérdezek...
nem akarok látni...
nem akarok sírni...
már nem változok...
oly fáradt vagyok...
feladom a harcot...
feladom az álmom...
Igy szólt a lány
hááát, mit mondjak,,,
semmin se csodálkozom!
"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése