látomás

 piros kabát fehér kucsma

mosolygó eufórikus arc

s mintha nem is a földön járna

ruganyosan,hanem valahol, fent

minden lépte a boldogsága

mint egy régi olasz filmben

meresztgetem a szemem

és ismer , ismerem

rámköszön

mégis, azt hiszem

nem egy helyen élhetünk...

nem