általában magammal viszek fényképezőgépet a táskámban, kisebb-nagyobb útjaimra, úgy hogy ha megállit valami, úton-útfélen, fotózom - ahol épp vagyok,- (amig le nem merül az akku)
a buszhoz rohanva vettem észre, valami furcsát-szokatlant a Bartók szobor körül; nem csak a fák virágoznak, hanem a még a papírvirágok is, valószínű az iskolások művei, és milyen jól fest ez a szobrot körülölelő virágkoszorú a szigorú Bartók Béla lábainál... (de jut eszembe irt ő "Gyermekeknek" remek zongoradarabokat, most ő is kapott tőlük kicsit valamit:
a 6.emeleti szállodai ablakból, egy kis (vagy nagy?) zoomm-mal közelre hozható még a Gellért hegyi Szabadság szobor is! kell is a szabadság... érzete... mindig...
és szédítő mélység, egy árúházközpont felső szintjéről, üvegtükrözésekkel súlyosbitva
"ott, túl a rácson" , a galéria festményei - zárás után csak igy tekinthető meg persze (vagy netán igy se?):
tavaszi napsütéses séta közben, az Amfitetátrumban lányommal:
aliz2. :: 2011. ápr. 2. 9:43 :: 5 komment :: Címkék: Budapest, fotok, szobor, utazas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése