távolsági buszra várunk a megállóban, késve jön, mert már Mezőhegyesről elindult, be is állt a várt helyére egy nyitott teherautó, megrakva, bűzölgő , meleg kátránnyal, aszfaltozáshoz - mintha előre tudta volna, hogy késni fog a busz, vagy összebeszéltek volna...
de pár perc késés után látszódik a fehér busz a sarki lámpánál bekanyarodván, mi meg kerülve az aszfaltozókat előbbre állunk, jelezve a busznak is , hogy ott álljon meg, előttünk. Igy is lesz. Kis, 3-4 év körüli copfos lány futkos oda-vissza , apja kezét el-elengedve, a ház előtt ácsorgó nagyapjához. Kiáltozva egyre neki papa, papa! aztán mikor felszállunk is, a nagyapját keresi a szemével, az ablakon át. mutatom is neki, merre van, integet, puszit dob,szia, szia, papa, hossszan ismételgeti , még akkor is, amikor már jól elhaladtunk a buszmegállótól, Szeged felé. Nyilvánvaló, mondják is, kérdésemre, hogy ők nem makóiak, és így ritkábban láthatja a kislány a nagyapját... Imádom, mondja a kislány,élénk hangsúllyol, letörölhetetlen mosolyával; imádom a papát!
aztán csend. megnyugodhatott(?)...
de egyszercsak újra hallom az élénk hangocskát, ugyanazokkal a hangsúlyokkal, és részben ugyanezeket a szavakat is
Úgy szeretem ezt a buszt, olyan aranyos. Imádom, imádom.....
Úgy látszik, nem csak a nagyapját imádja ez a mosolygós, tündéri kislány... Imádnivaló!
aliz2. ::
2010. ápr. 22. 23:35 :: 6
komment
Kategóriák: hétköznap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése