eltáncolt

 most már végleg...

ekkor láttam utoljára (2016 . febr 22)    s igy :

                                                              in memoriam Markó Iván

Markó Iván áll

a Nagymező utcán

egyedül

nem táncol

talán vár

valakit

vagy csak emlékezik

azokra a szép időkre

amikor nem volt

üres tér körülötte

mikor körbetáncolták

fent a színpadon

és a nézőtéren 

minden mozdulatát

figyelték 

a népek                    

a Nap szerettei...

még anyám is meghatotta

le is rajzolta…
az előadásról hazautat
elragadtatva

de mára
a Nap szerette 
megöregedve

felhőbe burkolózva áll

a Nagymező utcán

senki

nem veszi észre

én is megyek el mellette

még tudván ki VOLT

de fejet se hajtok

s nem köszönök

pedig volna mit

valaha tapsoltam

én is neki

nem is kicsit

mára minden elmúlt

csak egy kopaszodó

testesedő méla ember

áll itt mozdulatlan
a nagy mező közepén

kezében nylon szatyor

abban valami étel lehet

s mindez olyan

reménytelen