2022. április 11., hétfő

KÖLTÉSZETNAP 2008 ÁPR 11

 

reggel a kultúrtörténeti nevezetességű Espersit házban, rendhagyó irodalom óra, de a várt egy osztály helyett 3 is eljön, a tanáraival, meg páran, tiszteletbeli "öregtanárok "is, mellettem egykori magyartanárnőm, (később kolléganőm) így a tervezett kis szoba helyett kint leszünk a ház udvarán, s idehoznak a gyerekek pótszékeket a sarki múzeumból. A történelmi levegő itt is megvan, lábunk alatt régi , mohás kövek, mellettünk meg Varga Imre kifejező kalapos-szomorú József Attila mellszobra - a koszorúzásra várva. A házon belül a jólismert kiállítás, azt most mellőzzük. Az előadó élőnek igyekszik megjeleníteni az egykor ittlakókat: a házigazda Espersit Jánost, a felkarolt, támogatott gimnazista s ifjú költő József Attilát, és  akinek figyelmébe ajánlotta, s aki be is vezette az irodalomba előszavával: Juhász Gyula, ki ugyancsak gyakran időzött és alkotott itt, Espersit vendészeretetetét s otthonának alkotó csöndjét élvezve.


érezni a hely szellemét. a genius locit.

s mikor a panteizmusról, a természetszeretetről, annak ábrázolásáról hallunk, még egy pacsirta is megszólal.

meg a light motív , a szeretetvágy ... s hogy az túlmutat a szavakon, és mégis versbe fejeződik ki... a "szeretném, ha szeretnének" - József Attilánál is. Hiszen "szükséges, hogy a vers irassék, mert nélküle meggörbülne a világ gyémánttengelye."

És magam sem értem, miért, de a koszorúzás végére, könnyel telik meg a szemem...

"Attila" ezt is értené... megírta már, ezt is: "sok ember él, ki érzéketlen, mint én, s kinek szeméből mégis könny pereg"...



aliz2. :: 2008. ápr. 11. 22:55 :: 1 komment :: Címkék: kolteszetMAKOunnep



1 megjegyzés:

  1. . Csefimi:
    2008. 04. 12. 9:13
    Mi is az érzék valójában? Hajlam, a dolgok iránti fogékonyság, a külső ingerek felfogása? Talán olyan mint a tudás. Aki azt mondja én tudok, az semmit sem tud valójában... Az érzéketlen tudja csak elviselni, hogy kirekesszék, hogy halálra szánják. Mosolyog bambán, s azt kérdi... Miért emberek? Miért?

    2. Csefimi:
    2008. 04. 12. 13:21
    Talán, „Már unja az ördög a poklot, ideönti a földre kövér melegét- zöld lángba borulnak a bokrok.” Talán már érzed is remény, s a szeretet szelét. József Attilának volt egy vágya, s arra tanított hogyan égjen a mécsesed lángja. Ezért nem elég megállni és tisztelegni az emléke előtt. Talán megsértődne, hogy semmit sem értettél meg abból, amit érted neked tanított, az Ő népének!
    „Rab vagy, amíg a szíved lázad- úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat melybe háziúr települ.” Ha valakinek, akkor József Attilának kijár a tisztelet!

    3. aliz2.:
    2008. 04. 12. 17:42
    ki mond mást? ki nem olvassa és érzi-érti a költőt?
    ki nem éli? ki nem idézi nyakra-főre? ki nincs oda érte?! ki nem "tiszteli"? ki nem szereti?! ("Jaj, szeressetek szilajon!" -volt diákszinpadvezetőként a József Attila műsorunk cime)

    De: "csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret" -
    figyelmeztetett! ("az egész népet tani-tani" mellett)

    VálaszTörlés