1. maratoni versmondás, a Tháliában, (Mikroszkóp szinpadán) a Magyar Rádió közvetitésével...
"Az év versei 2012"
szerzői ülnek a szinpadon, csoportos beosztásban (lányom 1-től),
foto
a Rádió munkatársa rövid interjúja után felolvassák a kötetben megjelent verseket...
foto
aztán külön (látvány)stúdióban, kirakat mögött, a Nagymező utcai forgatag tükrözésében
A Versmaratonon rögzített anyag egészéből audio DVD készül, így a különleges kordokumentum boltokban, könyvtárakban mindenki számár
a hozzáférhető lesz."
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-2012.html
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/az-ev-versei-2012-a-szerzok-eletrajza.html
és a közös vers
2. helyszin a Marczibányi téri Művközpont, ahol Darvasi Pálcika... könyvét mutatják be , (lányom vezeti (a könyv szerkesztőjeként), és dijakat adnak a bemutatóhoz kapcsolódó gyerekrajzverseny jeles résztvevőinek...
foto
http://prae.hu/prae/articles.php?aid=4880&cat=8
-----
költészetnapi versmontázs: A NAP VERSE
<iframe class="mrplayer" src="http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?archive=10462" height="320" width="320"
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-eloben.html?send=1
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-eloben.html#.T4sx4yU4QbR.facebook
VERSMARATON 2012 – A NAP VERSE
Ez
most itt a versnek lombja, költők ülnek ágain,
(Szentmártoni János)
Magukba burkolózva kotlanak igéin,
(Ördögh Ottó)
Eltűnődnek tollászkodva,
mire is való a rím. (Nagy Gábor)
A költő
mindenkié és senkié, (Nagy Zsuka)
Mire
való mondd, a kín, (Szikra János)
A
költő szívét ki ismeri, (Gergely Ágnes)
Ha
tisztán látni vágy, Uram. (Lőrincz P.
Gabriella)
Vers helyett az utca hossza várja
(Falusi Márton)
A csókok íze nyelvén méz vagy mályva.
(Lackfi János)
Üvegtavát látni a képzelet
rohan, (Turai Laura)
Apám nem táncolt
velem, (Györe Bori)
Mert a vers míves
fohász. (Lázár Bence András)
Lélegzetvételnél
lassabban lenne szép írni, (Zsille Gábor)
Miközben
kihullnak a mondatból a magánhangzók, (Csehy
Zoltán)
A körút színeibe veszek, (Kókai
János)
De a kalauz mindig félbeszakít. (Turi
Tímea)
Megy át, megy át keresztül,
(Borbély Szilárd)
Dialektusban beszél, de érthető,
(Szőcs Petra)
Mély, mint egy pince, magas, mint a tető,
(Juhász Ferenc)
A vonatot nem, a szívedet
lekéstem! (Kürti László)
A gondolat üres
garas, (Gerenday Mária)
Telítődik a
korsó, hasas. (Péntek Imre)
Most
őrjönghet Urunk, az undor, a szépségnek van igaza! (Tornai
József)
Éljen a haza, a haza! (Mezey
Katalin)
A szó elszáll, és mégis megmarad.
(Oláh János)
Szopjon ön is kecskét!
(Ladik Katalin)
Próbatételem az örök úton lét… oda,
(Kovács István)
Ahonnan a vissza: sehova,
(Varga Imre)
A
sehovából a soha a tova, (Zalán Tibor)
Ez
a fekete zongora? (Csontos János)
Az.
Fekete zongora kék hangja pattog, mint kiköpött szilva magja,
(Boda Magdolna)
S közben elszenderednek az álmok.
(Oláh András)
Jó, ha gonosz vagy, jó, ha álnok,
(Turczi István)
Az életet könnyebb
kiállnod, (Imre Flóra)
A halál, ha
integet, belátod, (Payer Imre)
Hogy
legalább van egy barátod, (Kemény
István)
Titkaid előtte, szégyen bár, kitárod,
(Horkai Hörcher Ferenc)
Ne zárd be még a házat, lehet,
hogy visszajárnak, (Kiss Anna)
Gondolkodom, mennyi
valóságot bír el a költészet, (Kalász
Márton)
Költészetem sorsom ismétlése, azaz: minden
versemben borsódzik a hátam. (Tamás Menyhért)
Mennyi
valóságot bír el a költészet? A legtöbbet az bírja el.
(Serfőző Simon)
A feledésben ragyogás van: derű,
velünk és nélkülünk, (Czigány György)
Testemben
romok ideje virágzik, (Barna T. Attila)
Minden
mondat versnek indul, (Lehóczky Ágnes)
Aztán
lassacskán kibomlik (Ágh István)
És a
sűrű mélységbe némán lehull, (L. Simon
László)
Mag lesz az idő rétegében, az örök lélekben,
(Báger Gusztáv)
És kivirágzik minden tavasszal,
(Tóth Erzsébet)
Mert amit sokan írnak, az lesz
igazán egyedüli. (Markó Béla)
A költészet a
másik ország, a mégsem itt, a mégsem ott, (Darányi
Sándor)
Ülni fönt hiteles leshelyen, bársony-valóság,
álom-selyem, (Filip Tamás)
Óriás fenyő, mint körülő
borostyán, (Kiss Judit Ágnes)
Megvillan a
fény, mint egy óriás ostyán. (Lázár Balázs)
A
marcipánszív ingemen átdobog, (Prágai
Tamás)
Részélő voltam, részhalott vagyok,
(Vörös István)
Segítsenek engem csak az angyalok,
(Mile Zsigmond Zsolt)
Szárnyuk ne akadjon fent a
szögesdróton. (Döbrentei Kornél)
VERSMARATON
2012 – A NAP VERSE
aliz2. :: 2012. ápr. 12. 0:24 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: Budapest, költészet, könyv, lányom, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése