Pestre utazom, most távolsági buszon; Makón beszállás, Pesten, a Népligetnél ki... van egy szűk ülésnyi helyem, ide préselődök be, fölöttem a klímaberendezés, be is kapcsolom, mert egyre melegebb lesz. Szegednél zsúfolásig megtelünk. Pályaépítés van a vonatsíneken, Kecskemét és Kiskunfélegyháza közötti buszra átszállással amúgy is, azt is kipróbáltam már a napokban, az se volt kellemesebb... ((olyan volt mintha terelt menekültek lennénk)
széder estre megyek. a pészach (zsidó húsvét) vallási ünnep, ami viszont többnyire, minálunk" történelmi" emlékezés is, a hagyományos vacsora, jelképes ételeivel emlékeztet az egyiptomi rabszolgasorra, és maga az ünnep épphogy az ez alóli felszabadulásra (exodusra, amit tovább kell adni... de "szabadok" vagyunk-e igazán? Egyiptomból (Micrajimból) kijöhettünk, de milyen újabb rabságokba vet a sors bennünket minduntalan?, jaj, csak a magunk Micrajimába ne legyünk egész életünkbe bebörtönözve, rabként!.... (mint annyian)
talán tudatalatt - vagy az alkalom teszi, hogy -szinte semmittevésre kárhoztatva a buszban, mégis zajlik bennem valami; meditálni - akaratlanul is - ez a legjobb terep. És nagyon fontosnak sőt revelatívnak tűnő dolgok jönnek is a fejembe, amit később, már Budán, a vacsora felé igyekezvén , lányomnak próbálok is átadni. (mert bennem örökké él ez a - különösen peszachi - parancs, hogy add át, meséld el "fiaidnak" (azaz lányodnak). Folyton mindent át akarok adni... De ez nem "történet", azaz inkább belső-, és nehezen átadható... másrészt ő azt mondja, hogy ezeket már mondtam is (mindig ismétlem magam?)... pedig nekem mindig úgy tűnik, hogy épphogy valami újra jövök rá . Úgy látszik a "megvilágosodásaim" múlóak, és újra és újra rámtörnek, de sose maradandóan vagy nem igazán átadhatóan? Igen, és valószínű mindenkinek a maga útját kell megjárni, bejárni, buszon, magában és kívüle...
de hát épp ez a lényeg, hogy ami kint az van az bent is (amint fent úgy lent) (H. Trismegistos), meg hogy az egyistenhitünk (Adonaj elajhénu, Adonaj ehod) , amire annyira és méltán vagyunk büszkék, tulajdonképpen a Minden egy - misztikus alapfogalmának - másféle megnyilvánulása. (talán a megszemélyesitésekre szükség van az embernek, hogy legyen mibe , (kibe?) belekapaszkodni? ezen a keresztények még túl is tettek (az egyébként zsidó) Jézus (nagyszerű!) alakjának "istenítésével" - holott ő (is) azt mondta, hogy (nem csak ő!) mindnyájan Isten gyermekei vagyunk.... (azaz lehetnénk, ha azon a szinten tudnánk élni),de hát amikor ő valami olyat mond, hogy ő az atyában van és az atya benne - nem ugyanarról van-é szó, amit a (tudat)mezőelmélet(ek) mond(anak, ) s hogy benne vagyunk, máshol nem is lehetnénk... és az bennünk is van. De hogy is mondhatnám azt, hogy Isten tulajdonképpen ez a "tudat"mező, (lányom , épp meditálgatásom közben rámtelefonálva a buszban, mennyire meghökkenhetett a holvagy kérdésére adott "vicces" válaszomon: a buszban és a... mező-ben - dehát mindnyájan ott!:) És milyen értelmetlen az szkeptikusoknak az a kérdésfeltevése, hogy "v a n - e Isten", mikor más sincs csak ez (ő). (és aki felteszi az értelmetlen kérdést, magát is tagadja) Ebből a "mező"ből lett minden, ez volt eredendően, illetve van, mindig is (örök) "("örökké/való), és semmi de semmi nem lehet kívüle! Ezen ("rajta") kívül nincs semmi! De ő mennyire de mennyire van! (van, aki van..." (azaz "vagyok aki vagyok" ("ehje aser ehje" mondta Mózesnek - aki kivezetett a rabszolgaság házából) és) mondhatja mindenki kérdésére - aki képes a "meglátására" , meg hallására ( ll. bárhogy is de érezni érzékelni jelenlétét - ez magasabb (emberibb és egyben istenibb) tudatállapot! Legyen minél többször részünk benne. És részesítsünk másokat is.... "szabadon"... (talán ez lenne a legnagyobb szabadság is... egyben) Isteni szabadság... (az "ő akarata" szerint való de/ és emberhez méltó is
(persze , lehet, hogy csak különböző elnevezések okoznak zavart..., másrészt ami felfoghatatlan, mert annyira felettünk van, eleve, nehezen is definiálható illetve érthető. de azért közelit(s)ünk..., kik-ki , ahogy... S akkor valóban " a menny a földre száll..." , avagy "miként a mennyben , azonképpen itt a földön is" - teljesülhet az isteni akarat... ami "gondviselés"ként akar - nekünk (is) jó... csak vegyük már észre... abban a közös "mezőben"! s ne akarnánk mindig elkülönülni! (nemzetek, emberek!)
aliz2. :: 2011. ápr. 18. 23:01 :: 6 komment :: Címkék: elmelkedes, hit, misztika, utazas, vallas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése