MINDIG AZ ÉLETRŐL VAN SZÓ 2009 ÁPR 21

gyönyörű, napsütéses hétvége! csupa ébredező élet! S a Szabadegyetem (vetítések miatt) lefüggönyzött, sötét termében a téma: a halál! De mégis az élet!

mert kiderül, hogy a halál (a halálközel élmény) is élni tanít, illetve az, hogy hogyan halunk, attól függ, hogy élünk előtte.

felkészülten kellene! minden dolgot lezárva a lelkünkben

dehát lehet-e?

én azt hiszem, nem lehet teljesen - az életet befejezni sem, csak abbahagyni..., viszont mindenestre sok rendetlenséget, elrendezetlenséget lehetőleg ne hagyjunk magunk után. "rendezni dolgainkat" - eleve úgy élni, hogy mindig minden rendben legyen! (mint a lakás is, ha elmegyünk otthonról..., és ott se kellene külön rendet "csinálni", ha mindig, mindent rendben tartunk, - folyamatosan.)

a problémákat is akkor és úgy kellene feldolgozni, amikor épp felmerülnek , s még mielőtt igazán problémákká válnak.

A buddhista pszichológus meg azt mondja, hogy nem is egy különleges eseménye az életnek a halál, az is csak egy változás, miközben az egész életünk az, mert minden változik, nincs is stabilnak mondható énünk se, csak áramló tudat van, az energiák állandó mozgása. (testünkben 7 évente a legutolsó atom is kicserélődik.)-

Aki újjászületik, nem én leszek, (dehát addig is, ugyebár: ki az az én? a csecsemő: az óvodás? az iskolás? az ifjú? ... hol vannak már ők?!) , de valamiképp folytat, mert a tetteim következményeit éli.

Maga a halál se végső állapot, - a változás átmeneti időszaka ez is.

A baj viszont az, hogy értelmetlen és jelentéktelen dolgokra pazaroljuk az életünket. De talán épp a halál, a ráébredés, a tudatossá tétele - késztet arra, hogy olyan értékrend szerint éljünk, ami túlmutat a halálon, az egonkon. Mert valóban távlatos dolgokkal kellene foglakozni, helyesen élni, kihasználni, értelmesen, az életet. - Nem a hullámokra, nem a felszínre figyelni, hanem a hullámok közti szünetre; a vízre, a tengerre.

Megint eszembejutott az ifjúkori regényem utolsó félmondata: "...és néztem a hullámaiban megnyugvó tengert" - ami ezek szerint is, mégiscsak valami lényegre érzett rá.- Most már csak eggyéválni kellene azzal az Óceánnal  - valódi természetünkkel. (?)

aliz2. :: 2009. ápr. 21. 14:51 :: 2 komment :: Címkék: elet, elmelkedes, eloadas, pszichologia