az én újságom, hú de régen volt, amikor háboru utáni években kisgyerekként megörököltem nagyobb ismerős lányoktól régi lányregényekkel, ifjúsági regényekkel egyetemben AZ Én Újságomat. Most a Somogyi könyvtárban plakáton olvasom, a kiállításáról a hiradást. Keresem is, a régi szép emléket (minden régi emlék előbb-utóbb azzá válik, de nekem az olvasáshoz mindig is az fűződik: faltam a könyveket, mindent ami betű- ) tárlóban
is találok egy-két példányra (az én emlékeimben nagyobbaknak tűntek), és a szerző Pósa Lajos (ezt nem is tudtam) - ő eléggé kibeszélt (még inkább le-) alakja volt az irodalomtörténetnek, inkább kimosolyogták őt, az idilli meséivel (Pósa bácsi meséi - volt egy tanárunk az egyetemen Pósa Péter -világirodalmat adott elő -, az óráit igy neveztük., némi maliciával..) De minden megitélés változik, most , Vásárhelyen könyvtárat fognak elnevezni Pósa Lajosról...
én magam a saját kedves régi olvasmányaimhoz (is) ambivalensen viszonyulok, Persze nosztalgiával, de kritikusan is egyben...
talán attól is voltam mindig egy kicsit múltbaragadt is, (néha meg túl modernül előrefigyelő) mert az olvasmányaimban mindig képviselve vot a múlt... Szeretném legalább ennyire ismerni a jövőt... (de annak még nincsenek lapjai) vagy ki tudja... Hiszen csak a jelen a biztos. (bár abban benne múlt) (A jövő még? - olyan bizonytalan, de az biztos, hogy azt is a jelenünkkel csináljuk... Csak azt tudjuk megragadni, csak ott lehet, valami befolyásunk. A gyermekirodalmi kiállitáson későbbi gyereklapokat is lehetett látni. Dörmögő Dömötör, Dumbo, Kincskereső. Ez nem olyan rég még a jelen volt. A kislányom mindennapi "újságjai"...(a
Kincskeresőbe irt is...) S ez is már a múlt...
aliz2. ::
2010. ápr. 19. 23:35 :: 1
komment
Kategóriák: kultúra, fotó ::
Címkék: irodalom, kiallitas, konyvtar, lanyom, ujsag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése