a fiú az intercityn, a mellettem levő sorban levő ülésnél, háttal a menetiránynak - megnéztem - két lánnyal szemben... beszélgetett, közben elővett egy kölnisüveget és annak rendje és módja szerint meglocsolta őket, egy nem is rövid és nagyon kedves locsolkodóvers kiséretében. semmi vulgaritás semmi vaskosság, semmi , amitől zavarba lehetne jönni. finom volt a vers, mint ő maga. S főleg , mint a lányok, akiknek szólt. Azok illedelmesen megköszönték, megdicsérték a hibátlan versmondásért is... ahogy illik. Beszélgettek. Főleg a fiú, hosszan beszélt a "mesteréről" (de ez a lányokat is nagyon érdekelte)... Ej vajon milyen szakmát tanulhat- törtem a fejem..., annyira mentes volt minden manapság szokásos durvaságtól a beszéde (holott kritikus), és az egész viselkedése, a gesztusai, mozdulatai. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a mester bizony balettmester... és a lányok is táncolni tanulnak, azért is ülnek és hallgatnak olyan kecsesen, méltóságteljesen, egyenes tartással ülve(kívül-belül)... Meg is kérdeztem tőlük, mert időközben átültek az asztalhoz, vajon melyik iskolába is tanulnak táncolni, S kiderült, nem is akárhol, hanem a Táncművészet Főiskolán (alias , korábban: Állami Balettintézet) Ó, valaha én is balerina akartam lenni, jutott eszembe, 9 évesen kellett volna jelentkezni a balettintézetbe, de aztán elmaradt...de hát ki nem akart valaha balerina lenni ...
Arra gondoltam, mennyire látszik ezeken a fiatalokon a tánc (és zene?) hatása, nem csak a szinpadon és nem csak tánc közben. Hanem még itt, a vonaton is, az egész viselkedésükön, megjelenésükben.
Akármilyen táncososok is- brávó!
Bárcsak tanulnának minél többen táncolni... (meg zenélni, meg festeni, meg... különböző művészeti tárgyakat.. mert a művészet nemesit, a legjobb módja (lenne) az egyre jobban elharapózó durvaság visszaszorításának)
aliz2. :: 2012. ápr. 10. 21:32 :: 4 komment :: Címkék: epizód, eset, művészetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése