a Múzeumban volt az aktuális (tavaszi) Marosvidék bemutatója.
immár a 13. évfolyamé - látom a borítóján!
afféle helyi (helytörténeti) kulturális folyóirat (perodika - évente négyszer megjelenő) amije nagyon jó, hogy van a városnak (és környékének)
Néha - ha felkérnek -, én is irok bele... (iskola- és templomalapitó nagyapámról, József Attiláról, érettségi találkozóról) mint most is, most egy szomorú alkalomból, in memoriam... kedves tanárom (majd kolléganőm -de mégis főleg tanárom , mert aki a tanárunk volt az örökké az marad és mi a tanitványai) emlékére. Irtam róla, itt a blogomban is, annak idején, a hir meghallása után -keresetlenül... :
(http://lineas2.freeblog.hu/archives/2012/02/01/kettos_s_kesei_bucsu/), de a folyóiratba más volt... már a kész számban láttam, hogy Tóth Feri bácsink is megemlékezett róla, "szerencsénkre", mert ő helytörténész is , és Makóról (és makóiakról) legtöbbet tudó lévén (mondják is, amit ő nem tud Makóról, azt nem is érdemes) - nagyon sok és fontos tényt, adatot IS közölt Nelli néniről ill. ő inkább Nellikéről), én viszont meglehetősen szubjektivan egykori tanárnőmről (csak, ill. főleg) - akinek sokat köszönhetek, köszönhetünk... milyen jó lett volna, lenne, addig megtenni ezt , amig életükben tehetjük! -üzentem "vén diákként" ... de jó, hogy épp , legalább ezt a részt olvasták fel az emlékezésemből
"Az én irodalomszeretetemben, hogy irodalom tanár lettem, biztos benne van a Nelli nénitől kapott indittatás és útravaló is, az órái , amiken olyan alaposan elemezgettünk egy egy művet, s úgy is jegyzeteltünk, hogy az egyetemen mintha csak azt folytattuk volna, ha más aspektusból is. Vagy a József Attila íránti rajongásban is József Attila makói éveinek tanítása, a kultuszának továbbápoltatása. József Attila szinte személyes ismerősünk, majdhogynem diáktársunk lett; nem hiába járt ugyanebbe a gimnáziumba, mint mi, magunk közt érezhettük a jelenlétét, a jól megismertetett makói életrajzi adatok, fotók, dokumentumok, és főleg a versek alapján..., aminek fontosnak tartásáról ő is megnyilatkozott a József Attiláról szóló irásában (Pápay Endréné: Makó fogadott fia), amiben megint csak az igazi tanári mivolta is előtérbe jön:„Nem tagadhatom meg tanári önmagamat, amikor a kiforrott költő mindenki által értékelt filozofikus elmélkedései elé helyezem a fiatalkori próbálkozásait. Talán azért, mert tanári feladatom volt a tizennégy-tizennyolc évesek megfigyelése: milyen irányba mutat érdeklődésük, milyen pályára lesznek alkalmasak, mire kikerülnek a gimnáziumból (...)kedvenceim maradtak a próbálkozások, nem csak azért, mert itt születtek, hanem és főleg azért, mert ezekből ismertem meg József Attila diákkori személyiségét(...)bátran kimondhatjuk Makó fogadott fia volt, itt vált költővé, későbbi ragaszkodása is bizonyítja, hogy sokat köszönhet városunknak.”
mi is sokat Nelli néninek....
és lám, a folyóiratismertetés épp a helyi középiskola diákjainak József Attila műsorával folytatódik!
és a folyóiratba lapozva látom egykori tanitványom novelláit is...
panta rhei...
aliz2. :: 2012. ápr. 26. 23:08 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezés, folyóirat, iskola, kapcsolatok, MAKÓ, múzeum, tanítás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése