KEVESEBBEN 2010 ÁPR 9

 

ma összejöttünk egy páran AZ osztályból..., soron kívül. Szoktunk találkozni gyakrabban mint 5 évente, de ez most nem előre tervezett találkozó volt. aki miatt összejöttünk, már nem tud több találkozóra eljönni. (pedig legutóbb még ő számolt be nekem róla, hogy milyen volt az Ásotthalomra kihelyezett osztálytalálkozó, amire én lusta(?) voltam elmenni, vagy csak körülményesnek éreztem volna...) de most el is határoztam, hogy megyek, amig mehetek! Persze azt "kikötöttem", hogy az 50 éveset, mert jövőre már az közeledik, az alma materünkben illetve a városunkban tartjuk, nem kihelyezett "tanyákon". Csak ott lehessünk... de most már elkezdtünk "fogyni"...

És ilyenkor mindig - az ittmaradók is- kevesebbek leszünk... mi magunk is... ahogy az Akiért a harang szól mottójában elhangzik, igen ... "érted szól"

"Manyi"-ra most egyszerre emlékezhetek (mert már csak emlékezhetek), mint gimibeli osztálytársra,( egyszeri padszomszédra), mint tanárkollegára, (mint pár évig igazgatómra is), mint egy tanítványom szülőjére, és mint az én gyerekem tanárjára.... sokféle kapcsolat, sokféle szál..., mégis , úgy tűnik, a legrégibb, a legmaradandóbb, a legerősebb, a felülírhatatlan: az osztálytársi "kötelék", s úgy hiszem, valamennyien ottlevő "osztálytársak" így éreztük, érezzük... mi egy csoportban is voltunk, közösen..., szinte egymásba kapaszkodva... a gimibeli kollegák, tanártársak (ami "halmazba" én is tartoznék - teljesen szétszóródtak... bár  szinte mindenki ott volt..., csakhogy nem együtt!)

de osztálytársnak lenni, az majdnem olyan már mint egy régi rokonság... és hiába ráncosodunk, romlunk, fogyunk... amíg élünk ugyanazok maradunk, és talán azon túl is...

osztályTÁRSAK....:

osztályTÁRSAK....:

aliz2. :: 2010. ápr. 9. 19:36 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: gimnazium, kapcsolatok, nekrolog, osztalytarsak