A KÖZÖS KEDVENC 2008 ÁPR 4

 

Lányom figyelmeztetett rá - elolvasva a tegnapi bejegyzésem kedvenc zeneszámokról, hogy kifelejtettem közös nagy kedvencünket. Cseh Tamást.

Ez csak úgy történhetett, hogy csak hevenyészve emeltem ki azt a bizonyos kért 5 számot. Persze sokkal több van.

Cseh Tamásnak meg kitüntetett helye.

Úgyhogy most ez a blog csak róla(neki?) szól - 2 írásunk kapcsán - bizonyságául annak , hogy generációkat átivelhet. Én Cseh Tamással egyidős vagyok , azért is nevezem a neki-róla szóló versben (anno '76) "ikertestvéremnek" - lyányom meg gimnazistaként írt róla, pár éve. 41 év van köztük-köztünk. Csetamás kortalan.

Azaz én a Levelek nővéremhez -t (Másik Jánossal) a 70-es évek elején láttam a 25. szinházban, a hosszú sötéthajú , félszeg-mosolygós fiúval, lyányom meg a Bárka színházközvetítéseiben a már ősz, rövidhajú, fanyar, visszatekintő csetamást - aki talán még jobban kifejezőbben adta elő a dalait - így visszatekintve... az ifjúságra is, némi nosztalgiával. Nekem még bakeliton van meg a Levél..., meg az Antoine és Desire - lyányomnak  CD-n az összes, és Cseh Tamás személyes , neki szóló dedikációjával, amit a 21. születésnapjára (2006-ban) meglepetéses ajándékul  kapott.

Ime az írások,  a  "levélféle" tőlem, 33 évesen, '76-ban;

majd lányom dalszövege, kisgimnazistaként -  vagy negyedszázadra rá-, pár éve:

 

Levél fivéremnek 

(Cseh Tamásnak ajánlva a „Levelek Irénnek" című műsora után)

 

 Drága Tamás   „ez egy levél   ez egy levél csak”

Irén helyett   írom neked   írom magamnak

Drága Tamás   itt válaszolni   lehetetlen

kérdezni kell   s kérdéseink   majd megfelelnek

Drága Tamás   nem válasz ez   csak kérdéshalmaz

Drága Tamás   írok neked   vagy csak magamnak(?)

 

Drága Tamás   tudod helyettünk   énekelsz te

Drága Tamás   énekelj csak   s gitározz egyre

Ta tam tatam!   Kiálts belé   a némaságba

Nevessenek   /nem értenek?   de hát ki bánja?!/

Mi tudjuk azt   mit temetünk   hunyorgó szemmel

s miért kacag   ha múlt hasad   ki sírni nem mer –

Ezerkilenc'  százhetvenhat   sorsunk kivárta

Harminchárom   esztendeink   ugyan ki látja?!

A gyerekek   néznek csak rád   csodáló szemmel

szívják zenéd   nyúlnak feléd   de fel nem fednek

Az öregek   sem érthetik   miután vágyódsz

mért siratod   fiatalon   az ifjúságod

Drága Tamás   mi tudjuk csak   /egyszerre-lettek/

az ami volt   s mi nem is volt   már sose lesz meg

Drága Tamás   ki felelne   kérdéseinkre

csak mi magunk   versünk-dalunk   Kik ránk figyelnek

mást hallanak   nem az övék   a te világod

Nővéred nincs!   És bátyád sincs!   S húgod, se lányod!

Drága Tamás   Ne haragudj   De csak az érthet

ki egy napon   egyszerre szü'   letett tevéled

Ezerkilenc   száznegyvenhá’   még idelátszik

Az látja csak   kivel a perc   éveket játszik

  

Drága Tamás   Ez egy levél   ez egy levél csak

Irén helyett   írom neked   írom magamnak

  

Drága Tamás   Írj máskor is   Dalold a múltunk

Azt ami volt   s azt ami van   hagyd kikacagnunk

Hogy élni tudjunk   nyolcvanban is   s nyolcvankilencben

Drága Tamás   drága Tamás   ezt ne feledd el!

Kilencszázhet'   venhat is lesz   még fájó emlék 

Fájdalmaink   aggályaink   dallal tereld szét!

Ifjak vagyunk   Bár voltunk már   sokkal ifjabbak

s mi elmaradt   mi nem is volt   rég vége annak!

Kár szépítni    azt ami már   csak foszló emlék

Nosztalgiánk   vélt örömünk   lehetetlenség

Drága Tamás!   Ifjak vagyunk!   Tőled tanultam!

S írom neked   felejtsük el   azt a sok múltat!

Ami nem volt   ami nincs is   az is lehet még!

Drága Tamás!   Nem lehet már   minden csak emlék!

Drága Tamás!   Ragyognak ránk   a jövő évek

sapkátlanul   csapdátlanul   szemünkbe néznek

Drága Tamás!   Nem félhetünk   Hangod erős lett

félhangon is   dúdolva is   zúzza a csöndet

Ne legyints hát   Nem voltak tán   de még lehetnek

minden lehet   emlékeink   majd megteremnek!

Emlékezz hát   legközelebb   az eljövőkre

Drága Tamás!   Énekelj csak   s juss kikötőbe

 

Drága Tamás!   Leveleid   ne küldd Irénnek!

Ne haragudj!   Tudod te is   ő nem felelhet

Ő mos és főz   gyerekre vár   Rólam csak ennyit:

nem vagyok az   ami vagyok   s ami lehetnék

Olyan nehéz   választ adó   felnőttek lenni

De te segítsz   ha énekelsz   együtt-felelni

 

Drága Tamás   Leveled szép   Köszönet érte

Drága Tamás   neked írom   de ne érts félre

ez egy levél   ez egy levél   vagy olyasféle

ez egy levél   az is már volt   csak

Befejezem   /rám szól Irén/

Folytasd te  holnap

Tamás!  Folytasd!

Talán  megértlek    

                               ikertestvéred

*****

                   

          

                                                                                  

Én a széllel járok

Nélküle el  is esnék

Üres az utca, mindenki látszik

De hova lett a Cseh Tamás meg a Másik

Nincs a történetnek vége

El se kezdődött talán

Én a szél nélkül elesnék

Úgy eltűnt a csehtamás meg a másik

 

Valaki  azt mondta, hogy látta

Amint villamosra szálltak

Én kisvárosban, ám sivatagban élek

Nincs  tömegközlekedés

 

Velük volt valami Géza

Ismeretlen, fanyar öregúr

Üres az utca, úgy látszik

Elment a csetamás meg a másik

 

Sírok – mondtam Anyámnak

Ez csak méz, nem könny – kacagott

Milyen jó nekünk, milyen jó

Minden édes, nincs, ami fájjon 

 

Nincs a falaknak határa

Fel se épültek talán

ÜRes az utca, minden kilátszik

Látom, hogy eltűnt csetamás

És látom, hogy eltűnt  a másik

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=3gBmet1gubE&feature=related

 

aliz2. :: 2008. ápr. 4. 21:49 :: 9 komment :: Címkék: emlekek, kapcsolatok, lanyom, mult, zene