no, ide megyek lányom után (miután átadtam a másik nagymamának unokánkat, mint egy stafétabotot(?), taxival még oda is tudok érni kezdésre,
telefonál, hogy jutok a Roham bárba (ami most költözött új helyre, bár a régit se tudtam),de a Dohány utca 22-24-t már bemondtam a sofőrnek, és már el is mentünk a zsinagóga előtt, s már áll is meg az adott sarkon, közben nekem nagyon ismerős a környék, hát persze , itt van a ház ahol laktak az őseim: Dohány u 7., el is suhantunk mellette, srégen szemben vele kint állnak (ahogy a sofőr jelezte is) a sarkon lányomék, az előadók - mindig nehezen gyülekeznek a nézők, nem Makó ez, ahol minden pontosan kezdődik), én is kóricálok, mert a lábaim folyton az ősök lakhelye felé vinnének.... (na, majd a végén, megyek is oda)...
de most be ebbe a Roham bárba, ez meg, látom a korabeli plakátokról, valamikor a Metro klub volt.
Múltakba járunk... a könyv is odavisz, amit most adtak ki, -és mutatnak be-hányódó kéziratgyűjteményből -Hajnóczy szociológiai dokumentumműve:
Jelentés a süllyesztőből. Miről kiderül, jól hallom? lányom mondja, (pedig ő a szegedi Hajnóczy műhely tagjaként is, s nem csak most a Magvető szerkesztőjeként szakértőnek kell hogy számitson, hogy mintha ez lenne Hajnóczy legjobb műve.(?),
használ neki, hogy nincs túlkommentálva, amit helyesel
Szerinte is messze legjobb műve, mert itt beszél legkevesebbet. Nem kommentál. Mert nem is tükör van kezünkben dokumentumként, hanem ez AZ. De mégis csak az ő gyűjteménye, most állt össze egybe ( főleg Nagy Tamás jóvoltából,
aki lelkes most is, és védi az őt dehonesztáló mendemondáktól, mondván: nem igaz, hogy az ivásba halt bele, mitosz a részegsége. És szorgalmas volt, napi rendszerességgel, folyamatosan, rengeteget dolgozott, meg minden. Egy csomó kiadatlan műve maradt hagyatékként. Pedig nincs is meg mind. Most lenne 71 éves! Rendülök belé, kortárs. Én meg -semmittevő (alias semmitalkotó) - túlélő? (legalább krónikás)...
Bele kellene merülni ebbe az elkülönitőbe (ez volt az eredeti cim)... a süllyesztőbe. A múltba, ami jelenem volt oly sokáig . Ha nem is belülről. Kortársam Hajnóczy... mellesleg szépirodalmi műveit is mindig életünk dokumentumaiként olvastam!
Visszabotorkálok, lefotózom, meg megmutatom lányomnak futólag az ősök lakhelyét. A földszintjén jellemző módon Nosztalgia bazár!
(a buszon lányom kezében (mese)könyv, mit ő szerkesztett, most jött ki a nyomdából, de már anyaként is siet a fiához vissza, hogy visszavegye a másiknagymamától. Hogy fogja tudni egyeztetni a munkát, ami hivatása is, meg a legfőbb, anyai hivatást?! (Többet kellene nekem is segitenem. De "anya csak egy van" és teljesen sose pótolható.…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése