a tegnapi bejegyzésem, mielőtt "mentettem és bezártam" volna, észrevéve, hogy üresen maradt a címkerovat, odairtam, hogy kabbala, mert hogy megint arról írtam, továbbhallgatva az előadássorozatot, immár a 2.kurzusba érve, ami a lélektani vonatkozásokat vizsgálja, erről írtam, arról hogy mit tud a kabbala lélekről, szintjeiről, s hogy - persze, hogy - nem Freud találta fel a tudatalattit, hiszen tudatalatt mindannyian szorosan kapcsolódunk Istenhez , csak ez nem tudatosodik, (azért tudatalatti - talán jobb szóhasználat lenne a tudattalan, vagy még inkább a tudatfölötti), mindenesetre nem tudatos, bár igy is hat(hat), meg hogy lelkünk legmagasabb része most is az Édenkertben van, és a maga módján ugyancsak hat(hat) ránk, s hogy Jákob kötele (az a bizonyos lajtorja ezek szerint kötélhágcsónak is felfogható) egyik vége itt lent, másik fönt, és ha fönt megrázzák, mi is belerázódunk, de ha nem vesszük át és nem folytatjuk ezt a kimozdulást magunktól is, akkor vége...Az Istenkapcsolatért nekünk is tenni kell, épiteni....itt csak magamban gondolkodhattam el mélyen, mert azért mindent nem irok le ide... talán ezeket se kellett volna, mert mihelyt beirtam a cimkerovatba a kabbala szót, a fenti x-re klikkeltem a lenti mentés helyett (micsoda szimbólum!) - és ezzel az egész írásom elszállt.....
jártam már így levelekkel is, olyankor nem írom le újra többnyire, belenyugszom a sors akaratába, mégha az az ügyetlenségemet is használja eszközül
de kabbala tanulmányozásom közepette már volt korábban is egy - hasonló eset, akkor csak hallgattam a windows media playeren , mikor elsötétedett a képernyő, pont akkor, amikor arról volt szó, hogy Isten a világ teremtésekor - hogy teret adhasson nekünk - eltakarta a fényét, és bár sötét lett a képernyő, tovább szólt a szöveg a fülembe - mint a"láthatatlan hang" -s pont arról, hogy attól még a végtelen fény megmarad, csak olyan , mintha elbújna, de továbbra is itt van, csak nem érzékeljük.... Igen itt van Isten, mindig, körülöttünk , bennünk, csak ....
De most már nem írok a kabbaláról... nem írok.
Ma amúgy is este könyvtárba megyek; környékünk egyetlen irodalomtudósa kezd előadássorozatot, azokról a makói vonatkozású írástudókról, akik " a tankönyvekből kimaradtak" Ma Szikszai GYörgy, makói prádikátor európai szellemisége a téma. (majd Dobsa Lajos, Makai Emil,Szirbik Antal)
aliz2. :: 2007. nov. 6. 16:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: bosszusag, elmelkedes, eloadas, epizod, irodalom, kabbala, naploSZERUSEG, szamitogep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése