EBÉD, MARADÉKKAL 2009 NOV 2

 

hova szoktál elmenni otthonról - kérdi régi kollegám, aki már évtizedek óta elköltözött a fővárosba, szülővárosunkból, és nem is kívánkozik vissza..., úgy kérdi, mintha feltételezné, hogy  ki se mozdulok otthonról, mert nincs is hova...(?), vagy tán nem is úgy kérdezte hanem így: hova tudsz elmenni...

mivel közeledik az ebédidő, kézenfekvő a válaszom; hát pl ebédelni...

tegnap egy étteremben voltam, ahol a kabátom se vehettem le, mert még nem fűtenek, hogy miért nem?, hát várják  a szerelőt..., sajnos az étel se volt elég meleg, illetve látszott, hogy utómelegitették, úgy, hogy a párizsi teteje le is kozmált... kénytelen voltam a szomszédos cukrászdában egy franciakrémessel valami jobb ízt rakni a számba...

legközelebbi  közétkezde a  Pulitzer középiskolai kollégium lenne,  a Keri mellett, szinte egy saroknyira tőlünk, de olyan körülményes oda a bejárat, még nem is próbálkoztam, bár a posta előtt ma épp összetalálkozok egy Keriben tanító és ott étkező régi tanitványommal, kérdem, és mondja is, hogy kerüljem meg az épületet, és akkor hátul be tudok menni, de csak 1 óra után (ja persze, hiszen  elsősorban diákoknak van ez a menza...), valamikor évekig, évtizedekig  ettem  a gimi kollégiumi menzáján , (mig ott tanitottam a gimiben, sőt még utána is egy darabig)de már csak ez az egy közös kollégium van a városban, mindenhol mindent összevonnak, s itt még nem is jártam... valami nonprofit vállalat üzemelteti, hirdetik is a városi tévé reklámszüneteiben, menüstül... ki kéne próbálni

megyek tovább, örökké siető régi osztálytársam mellett karikázok el, ügyvéd, aki a városi közügyekben is alaposan benne van  (magas ranggal is,  a legutóbbi időkig), mindig elfoglalt, mindig rohan, de azért én elhagyom a biciklimmel, mégis, mondom neki, míg lekanyarodva a Korona előtti szökőkútnál visszaszól, hogy direkt siet, mert ez kondicionálja... de hova siet? jut eszembe, azt hinném, mindig valami ügyes-bajos dolog intézése miatt, visszanézek, hoppá, a Korona felé ment, s a Korona ajtaja nyitva! Hogy lehet? Lerakom a biciklim egy padhoz, s besietek, pincér fogad, fehér abrosszal leteritett asztalok, menűkártya... Megnyitották? - minden beharangozás nélkül? s tele van máris vendégekkel... Ma vannak első nap nyitva.... a pincér már ültetne le, de mondom, nyitva maradt a biciklim, majd...

de megyek ahova eredetileg készültem, bár legmesszebb van, ahova a leggyakrabban szoktam,(csak vasárnap zárva tart); ez az u.n. Tejivó (vagy más néven "ételbár") ez önkiszolgáló, viszonylag jól főznek, van kis adag is (ami nekem bőven elég), kivéve az un. "különlegességek" et, amik óriásadagok, de ha nem tudok velük megbírkózni, kérek egy műanyagdobozt, és hazaviszem vacsorára (majdnem mint J. A. anyukája "kis lábaskában"... csak nem kegyelmeséktől...)

miután fizetek, a levest máris el tudom vinni a tálcán, a másodikat majd utánam hozzák, ha elkészül, illetve ha felmelegitik

leülök egy viszonylag nyugalmas helyre a sarokba, az ablak mellé, ahova vissza kell majd vinni fogyasztás után evőeszközeinket, tányérjainkat..., maradékostul...

"Jó étvágyat kívánok!"  - hallok egy nagyon mély, szinte torok vagy gégehangot, közvetlen előttem; felnézek, egy alacsony, sovány, mosolygósan is beesett arcú öregember áll szembe velem, az asztalba kapaszkodva - úgy köszönt mintha ismerne, s mintha várna valamit...  leül egy közeli asztalhoz. Nincs előtte tálca, tányér, tehát nem valószinű, hogy a megrendelt ételét várná... csak ül és vár, türelmesen, körülötte, minden asztalnál esznek.. én valahogy - hiába kívánt épp jó étvágyat - egyre kevesebb étvággyal eszem, a hatalmas pulykacombról csak csipegetem le a húst, némi törtburgonyával (miért is hagytam abba vegaságomat? -jut eszembe  - hát kannibál vagyok én?!)... zavar a férfi, ahogy ül  a maga némaságában, moccanatlanul, csak a szeme mozog fürkészen, de teljes nyugalommal várakozik, előtte, a visszavivő ablak másik tövében egy nő épp befejezi az evést, száját törli a szalvétájába,  kinyúl felé az öregember, s pár gesztus után bólint a nő, s már nyújtja is át a tálcát - a lehető legtermészetesebben - a tányérból kilátszó kenyérhéjjal és egyéb maradékokkal az öregnek ... aki máris nekilát, úgy eszi a maradékot, olyan áhitattal, és nem is habzsolva, inkább méltósággal, mint a legfinomabb csemegét,  a kenyérhéjat, és valami fehér köretmasszát, s ha most vennéd észre, fel se merülne benned, hogy nem a sajátját..., kezdettől fogva...Nem soká én is felállok, s mint aki megfeledkezett róla, ott hagyom szórakozottan a tálcát, az alig elfogyasztott ebédemmel az asztalon;  a sült pulykacombbal - amiből csak egy pár falatot csipegettem ki - meg a tört burgonyát..., s  villámgyorsan surranok ki az ajtón. Szégyellem magam. Mit kellene ilyenkor csinálni... (Vagy mit nem...)

Otthon szól a telefon. Egy ismeretlen hang gépiesen mondja a nevem, én vagyok-e, őt keresi. Rácsattanok, nem mindegy neki , hogy ki van a telefonnál?, hiszen tudom, hogy egy listáról nézte ki a számomat, nem is tagadja, mivel nem titkos a számom... (nahát fogok is ezen változtatni... mondom), mert naponta zavarnak a legkülönbözőbb kérdésekkel, a legkülönbözőbb intézmények) elnézést kérve már tenné is le a kagylót, de mondom neki,  már enyhébb hangon, ha már így lehordtam, tegye fel a kérdéseit,  még szabadkozik, hogy de nem is olyan fontos, de most már én ragaszkodok hozzá, mondja csak, hát mondja is, azt kérdi, hogy...

hogy szoktam-e főzni  és  ha igen, milyen gyakorisággal...

hát, nagyon ritkán, egyszer-kétszer egy héten - mondom, de

azt hiszem ezentúl gyakrabban...

és  remélem annak a szegény öregembernek is megoldódik valami emberségesebb módon az étkezése. De hogy? Van szociális étkeztetés, biztos a városban... utána kellene nézni, s meg kellene mondani neki... hogy ne kelljen maradékot ennie..., s hogy azoknak akik eszik többnyire munka közti ebédszünetükben az ebédjüket, ne kelljen feszengeniük..

(Anyukám, kiskoromban, emlékszem, nem egyszer látott vendégül koldust, a konyhánkban!)

.......................

U. i. és épp ezt olvasom:a "Zsidó morál és etika" c. könyvben:, étkezéssel kapcsolatban:

A bölcs ne legyen falánk és nagyétkű, csak azt és annyit egyen, amire testének, - az egészséges életvitelhez  - szüksége van

A bölcs csak egy vagy kétféle ételt eszik, abból is csak annyit, amennyi létfenntartásához szükséges - és ez elég is neki.

ÉS: Amikor a bölcs azt a keveset eszi - ezt egye otthon a saját asztalánál, ne nyilvános helyen,  üzletben vagy piacon, csak ha kényszerhelyzetben van. hogy meg ne szégyenüljön az emberek előtt.... Az sem illik, ha máséból eszik... A korabeli bölcsek és haszidok semmiképp se ettek a máséból"

(Úgy látszik, Woody Allen  filmszereplői sem voltak korabeli bölcsek , se haszidok...:)

............................

de nincs kedvem viccelni. Éhezni szörnyű lehet! És nem szabadna éhezni egy embernek se a földön, mig egy csomó ételt máshol meg kidobnak...

aliz2. :: 2009. nov. 2. 17:15 :: 11 komment :: Címkék: epizod