2021. november 2., kedd

AMIRŐL NEM TUDOK ÍRNI 2007

 

....illene a halottakról írni, mert hogy az ő napjuk van?. Csakhogy ez nem megy nekem több okból.

De talán leginkább azért nem..., mert nem tekintem őket halottaknak. Nem akarom, nem tudom... S tudom is, hogy valamiképp "élnek" vagy "léteznek" - nem itt, nem ebben a dimenzióban, de a mi dimenzióinkat nem választják el éles határok tőlük....Fizikailag nincsenek köztünk, s ez nagyon fájdalmas.
De érezni lehet, hogy velünk vannak. Akik szerettek és akiket szerettünk. Szeretnek és szeretjük őket. A szeretetnek nincs ideje. Vagy inkább: örökideje van. Már csak ezért sem lehet(ne) a "halottaknak" sem csak egy napja! Mindig azaz bármikor lehet rájuk gondolni. S bárhol. Nem csak a temetőben.
Szeretni meg - mégiscsak akkor kellene igazán őket, míg köztünk élnek. (És "igazán" szeretni: tettekben, cselekedve lehet.)Hogy ne maradjon törleszthetetlen adósságunk, jóvátehetetlen mulasztásunk velük szemben.


1 megjegyzés:

  1. Igazad van, bármikor lehet rájuk gondolni, és nem csak a temetőben. Mivel nem tudok sokszor kimenni hozzájuk, itthon gondolok rájuk, és mécsest is gyújtok. Itt élnek az emlékeimben.

    VálaszTörlés