CSŐSZKUNYHÓBA 2012

 

CSŐSZKUNYBÓBA

.......2012. nov. 3.

Müller Péter odaküld bennünket többször is a Ji Csing ről szóló előadása kapcsán, elmesélve egy esőcsináló esetét, aki miután ott, elhatárolva magát a külvilág zűrzavarától, össze tudta szedni magát, el is hozta az esőt... mert ARRA VAN SZÜKSÉGÜNK MINDENEKELŐTT, HOGY RENDBEN LEGYÜNK ÖNMAGUNKKAL... ez az első teendőnk...akár egy csőszkunyhóban akár másutt, ez a lényeg, aztán hathatunk a külvilágra is...

mi az Édesviz Könyvesboltban tettük meg ezt, az lett a mi csőszkunyhónk, olyan egységben és olyan összeszedett figyelemben ültünk ott, hallgatva Müller Péter szavait, hogy meg is valósítottuk azt az összeszedettséget, egységet, amit ő maga kapott az előadása előtt, illusztrálandó helyzetként, feladatként, amiből összesen 64 van - mint ezt bevezetőjében mondotta, 64 teremtési ősminta, mint ahogy 64 kodon van a genetikában is... (ahol az élet minden titka)(de a computer ősében is, 64 tekercs), ebből a 64 variációból áll össze minden...a Ji Csing ezt a 64 helyzetet elemzi, egyfajta időtlen bölcsességgel, az emberiség őstudásának alapján .. IGY LEHET SORSTANÁCSADÓD A KÖNYV (ezért kapunk hát mindig "jó" választ, bölcset, megfontolandót tőle - ahogy szoktam is tapasztalni)... (mint bármely Müller könyvben is... Müller maga is bölcs (lett), jó hallgatni ezt az emberi természetes bölcsességet, jó volt még előadás előtt dedikáltatni vele a legújabb "Útravalóját" ", ő is örült neki(?) , kérdezte is , hol vettem... itt? , nem még a napokban az Alexandrában... toch and go, egy pillanatra hozzáért a keze a kezemhez, ahogy visszaadta a könyvet, és aztán ment koncentrálni az előadása előtt, amit nagyon koncentráltan tartott meg... és nagyon közvetlenül és emberien... s mi hallgattuk... örültünk, hogy látjuk ma itt, fehérek közt...úgy tűnt minket is európaivá tett......

véletlenül bukkantam rá egy Pesti műsorra és abban arra, hogy előadást tart épp... de hát nincsenek véletlenek... mint tudjuk... most se voltak; minden szava hozzám is szólt, megszólított, az adott helyzetemben is... pl. hogy a legfontosabb rendben lenni önmagunkkal! csak aztán tudhatunk a környezetünkkel...de első lépés önmagunkkal... (csőszkunyhó:) lehangolt hangszeren nem lehet játszani... fel kell hát hangolni magunkat!

Minden embernek két énje van: egy zaklatott, szorongó, zűrös, csak a jelenben élő, hétköznapi én azaz ego, a "közönséges" ember - aki nincs rendben önmagával. a másik az "igaz", a "nemes" ember (ahogy a Ji Csing mondja)-- ami/aki az igazi belső énünk, az isteni az u.n. jobbik énünk, az igazi valónk, minden zűrünk, nyugtalanságunk mögött ott van... ő eseményeink örök tanúja, aki nem bonyolódik bele történeteinkbe, de LÁT mindent és néz és irányítana (ha hagynánk?), ő a hajóskapitány a belső mesterünk...(sajnos a mai ember ritkán találkozik vele, nagyon rövid időkre villan föl, mert nem így élünk, nem így neveltek..) aki vallásos, az is azt hiszi, hogy rajta kívül kell keresnie... pedig "isten országa beennetek van" (még a biblia, az evangélium szerint is... Az emberekben benne van az isteni, teremtő erő, aki lát, megért és vezetni tud... ezért is kell jóslat előtt meditálni, (magunkba mélyedni (v.ö. csőszkunyhó!) azaz olyan körülményeket teremteni, hogy az igazi énem elő tudjon jönni, hogy kapcsolatot tudjak teremteni az igazi valómmal, mert a jóslatot is csak ő értheti meg! (az ego nem...!) meditálni személytelenül, aggodalom nélkül kell, így kell nézni az életemre is, akkor érthetem meg, mit tud tanácsolni a könyv (így is sokszor rögtön utána nem, csak egy idő elteltével, mikor eltávolodok...)- s mikor már uralhatom a helyzetet (nem süllyedek bele) A jóslat az én belső problémámra adhat választ, de ez egyben az én lelki FELADATOM is - ugyanakkor a felelet nem csak rám vonatkozhat! (kapcsolatban vagyunk egymással, mint a jéghegyek...de csak ott függünk össze, ahol már felolvadtunk, feloldódtunk...) A SAJÁT BENSŐNK MEGVÁLTOZTATÁSÁVAL TUDJUK A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKET IS MEGVÁLTOZTATNI! különben ugyanazok a bajok ismétlődnek... Igazi feladatunk mindig magunkkal van! A CSŐSZKUNYHÓBAN SAJÁT LELKÜNKET KELL FELHANGOLNI! (s akkor "megjön a várva várt eső) -----

a mai estére kapott jósjelet, magának kérte, miről beszéljen a fenti bevezetőn kívül, érdekes, hogy mint mondta, lehet, hogy épp 1 embernek lesz erre igazán szüksége,,, (de hányan, talán mindannyian is érezhettük így... nekem ez a jel már otthon is kijött...nem is olyan rég, és nem is egyszer... biztosan van dolgom vele... még mindig...): ez a jel a 64-ből a 45.,: a CUI a GYÜLEKEZÉS, összegyűjtés... erő, energia összegyűjtése az érdemleges dolgok végrehajtása előtt vagy akár társak kapásához, de ahhoz, a társuláshoz is, előbb alkalmassá kell válni! mert csak ahhoz csatlakoznak, aki belül kész, mert aki bizonytalanságot áraszt, másokat is elbizonytalanít! és egyik zaklatottság a másikat irritálja, felerősíti. Belül kell rendezni a dolgokat (magunkat mindenekelőtt, abban a bizonyos "csőszkunyhóban"!!! ÉRLELŐDNI kell. Önmagadat kell összeszedni! (!) A zűrből rendet teremteni! Erőt, hitet, magabiztosságot, éberséget gyűjteni! koncentrálni!...(ő is ezt tette az előadása előtt... minden zavarót kizárt... és a dedikálás közben, után is mondta, hogy most elmegy kicsit, majd folytatja előadás után, de előtte muszáj "koncentrálnia" - az ember, aki azt teszi amit mond... nem "prédikál mást", a lényével hitelesít ) ÉS MEG IS TEREMTETTE AZ "EGYSÉG"ET AZ ELŐADÁS ALATT... SZÁMUNKRA IS... ilyen egyként figyelő rezzenéstelen közönség közt ritkán lehet ülni... "összeszedte magát" és minket is "összeölelt", valóban megéltük, mi az "együttlenni", csendben, figyelemben, a szó igazi értelmében... ---- mindig valami központi akarat, cél köré kell "gyülekezni", az egónkat hártahagyva családban se lehet senki se önző, az irányító fél se… pláne nem. ha másokkal társulunk, tudni kell a gőg levetését, csakis az ALÁZAT lehet meghatározó (persze minden fél részéről - senki se lehet egocentrikus, az minden kapcsolatot szétzúzhat.) no ezt elhoztam magammal, az alázat fontosságát (amitől mindig berzenkedtem, és másban se tetszett! persze csak akkor nem, ha a másik félnél nem tapasztalhattam, hanem épp az egocentrikusságot, ami minden fél számára elvetendő, ha közösséget akar) (alázat, alkalmazkodás... azt hiszem ugyanaz a szótő, de mindenkire érvényesen, nem egymás ALÁ rendeljük magunkat, hanem a közös, nálunk nagyobb, magasabb cél, a feladat érdekében... Így már elfogadom) Bár lehet, hogy a másik nem jól játssza a szerepét, viszont csak a magamét tudom jól megoldani, az az én dolgom! azért felelek ---a saját csőszkunyhómban ezt kell rendezni!!!

voltak még kérdések a változó vonalakról (a saját előre eltervezettjeim, fel se kellett tenni... Íme példa a szinkronicizmusra, egységre) fontos volt a válasz, mert ezekkel tudok irányítani igazán, vitorlámmal ügyeskedve, különböző széljárások közepette, nehézségek közepette is... hogy harmóniába kerülhessek a sorsommal.. magammal és nem bábu lenni!

Végül Müller Péter megköszönte (amit nekünk kellett volna,) a tekintetünket, a figyelmünket, hogy meg is valósulhatott, amiről beszélt: az EGYSÉG jósjele... még visszanéztem, a kirakaton túlról: a VARÁZSLAT színhelyére...létrehozójára,

és elindultam a körúton, vissza, csőszkunyhóm felé.....

aliz2. :: 2012. nov. 3. 8:50 :: még nincsenek kommentek :: Címké