akár anyámat látnám, mikor....
hátranézek,a menzán, mögöttem kisebb diáklánycsapat,ebédel, aki beszél, az előtt nincs is étel...úgy látszik ő csak szórakoztat, kicsit hangosan, de ahogy hátranéztem, észrevett, bocsánat mondta, és szájára tette a kezét...
igy aztán sose tudtam meg, hogy ki és mivel emlékeztette az anyjára, bár nagyon érdekelt volna, csak ezért fordultam hátra, s nem mintha zavart volna, sőt...
máskor fineszesebb leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése