2012. júl. 10.
azt hiszem, ezt a filmet címe, előzetesei alapján nem néztem volna meg, de már kezdése után találtam rá, és atmoszférája, hangulata, életessége, vitalitása magával ragadott, és végignéztem, nagy élmény volt... paradox módon egy halálos beteg fiatal nő életének utolsó - boldog!- időszakáról, a címe is ez:
egy kis mennyország... , mert - úgy látszik - sose késő, a nő a szerelmet, az igazit találja meg, éli, míg meg nem hal, boldogan él, míg meg nem hal... igen, mint a mesékben. Hát úgy látszik , minden körülmények között ... még ebben a tragikus helyzetben is...lehet... (?) (legalább is a filmben, vagy talán épp ez a tragikus helyzet katalizálja, teljesíti ki az életét, az emberi kapcsolatait, általában is... nem lehetne vajon e fenyegetettség nélkül is, így.. élni (és halni)....? a film erre is "tanít", csöppet se didaktikusan, de/és magávalragadóan, édeskeserűderűvel... kicsit , mint egy Kosztolányi vers, olyan (szeptemberi) áhítattal /életáhítattal,, a halál árnyékában: Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,... Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése