2008. julius 20
az átkelőn - Makó egyetlen lámpás- átkelőjén toltam épp a biciklim, amikor megláttam az átkelőn merőleges úton, nagyléptékkel babakocsit maga előtt toló "madonnát"... aki valakire-valamire emlékeztetett egyből , egy festményre? - és nem is annyira önmagára - vagy legalább is arra a lányra, akit s amilyennek régebben ismertem...
te vagy az, L? - kérdeztem tőle, utólérve. Ő volt. Duplakocsit tolt, mert a baba, aki ült az első ülésen, nem oly rég született, bár már ült, de nem sokkal nagyobb a bátyja, aki elférhet hátul.., bár most nem volt ott.
L-t gimnáziumban tanítottam, magyar irodalomra, az anyukája egy ideig kolleganőm volt, az apukája pedig osztálytársam a gimiben - úgyhogy régi az ismeretség, több felől.
L tulajdonképpen, közelebbről, olyan, mint volt, és mégis más, külsőre is, gondolom kicsit belsőre is. Anya - elsősorban; meghízott, mindenféleképp "telt"ebb lett. Lett benne valami elemien természetes, illetve természeti..., önmagán túlmutató; innen- ebből a szimbolikus jelentéséből - áradhatott ki valami képzőművészeti emlék, amiről később, már a közösen megtett út vége felé eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is festmény, hanem egy film, egy Bergman film jellegzetes nőalakja... bár az nem kifejezetten "anya" volt, mégis az anyaságot a legerőteljesebben képviselelte, tágabb értelemben is..., azaz éppenhogy úgy... a "földies"-ségével...
a kép, ahogy megláttam L-t először, ahogy előrenézve, elszántan, nagyléptekkel tolta a kocsiban a kisfiát, örökre elveszett, bár én fel tudom idézni... belső képként. Próbáltam újra előhozni; lefényképeztem őket, felém fordultak.
Mondtam ne, csak nézzenek előre... L. meg is tette ( a kisfiú persze nem)...
De ez már nem is volt ugyanaz a pillanat. Csak valami másolatféléje az eredetinek. Megkisérelt utánjátszás? a megfigyelés tudatától elrontva a természetest.
Szeretek fotózni, megörökiteni olyan pillanatokat, amik túlmutatnak önmaguknál és visszahozhatatlanok. Nem mindig sikerül. Mert a pillanat varázsa kicsúszik, elmegy. olykor egy babakocsiban...
aliz2. :: 2010. júl. 20. 21:49 :: 7 komment
Kategóriák: fotó :: Címkék: film, foto, kapcsolatok, kepzo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése