"Ne nevezzenek el rólam teret! Színházat meg aztán végképp ne! Mi vagyok én, hogy utcanév legyek? Vagy pláne tér... Egy ostoba villamosmegálló..."
Menszátor
Hérész Attila szájából
hangoztak (harsogtak) el e mondatok Jászai
Mariként,
pontosabban Jászai
Mari emléktáblájának
féldomborműveként... a régi Hungáriában. Borzongatóan
nagyszerű volt az előadás. Újraéltette bennem egykori lobogó
(de mára már csak parázsló) színházrajongásom. (de úgy
látszik, amíg van parázs, abból újra lehet tűz - ha van,
ami-aki fellohasztja) Ha olyan mondatok és úgy hangzanak el,
elevenednek meg a színpadon, amik fontosak, erősek, túlmutatnak
mindenfajta esetlegességen, de mégis érzékletesek - nem elvontak
- lényegüknél fogva. A Jászai Mari naplójából, leveleiből
írt, s bravúrosan- remekül előadott monodráma ilyen volt.
Egy élő, megszólaló emléktábla. Múlt-jelen.
Élet-örökkévalóság. Emberi-szinészi sors, akkor és most.
Nő-férfi. (Nincs sok különbség
az ellentétpárok közt. Egységet alkottak.)
Láttam ma egy másik emléktáblát is. Ezt csak holnap avatják. De nem borította lepel. (Mint a Jászai Mariét az előadás elején még, bár az a lepel akár szemfödélnek is tűnhetett, vagy Izisz (Maya) fátylának, mely az előadás idejére lehullt - hogy tisztábban lássunk, mi őt, s ő minket - egymást - tükörben, szemtől-szemben - de nem tükör által, homályosan. Hiszen minden igazi alkotás önvizsgálat eredménye, s arra is késztető.) Ezt a fiatalon elhunyt, Baka István költő tiszteletére avatják majd, annak a háznak a falán, ahol évekig szerkesztette aKincskereső irodalmi folyóiratot, gyerekeknek. Az emléktáblán ott a domborműve. Én nem ismertem Baka Istvánt személyesen (akkoriban kezdett ugyanarra az egyetemre járni, amikor én elvégeztem azt), de a fotói, sőt a művei alapján úgy érzem, ez a dombormű - nem ő. De hogy is lenne, lehetne az?! És még csak meg se szólalhat, nem tiltakozhat... (mint a másik...-egy kis színészi-írói furfanggal ugyan - a színpadon )
Borzasztó lehet emléktáblává válni!
Annál csak emléktelenül, nyomtalanul eltűnni borzasztóbb...
aliz2. :: 2008. júl. 24. 23:57 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlekezes, irodalom, szineszek, szinhaz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése