EGY ÉRDEKES ELŐADÁS 2007

 

egy érdekes előadásról

T. Jóska előadásán voltam a könyvtárban. Lehet, hogy nem szép dolog így nevezni egy nagytekintélyű tudóst, de nekem ő a T. Jóska! Az volt és az is marad. Voltunk is egy páran a hallgatóság soraiban  egykori gimnáziumi társai... Mit számít az a pár évtized , ami eltelt azóta! (Osztálytársam volt a bátyja, az anyukája meg az én anyukám osztálytársa, sőt jó barátnője...)

De minden személyes indíttatás ellenére volt remek az előadása! Mint mindig. Azért is mentem el!

Érdekes történészi következtetéseket hallottam pl. Emese álmáról, hogy megjóslódott benne mintegy a honfoglalás (-alapítás), hogy nem  saját földjén sokasodik meg. Hogy Álmosmintegy szakrális vezető volt ( a hadvezér Árpád fölött, mellett), de nem léphetett Pannónia földjére. (Tiszta Mózes-i analógia - aki nem léphetett a 40 év sivatagi bolyongás után Kánaán földjére), volt szó a kazárokról is, ha nem is teljesen kifejtve ez a (számomra különösen izgalmas) téma.. Aztán árpádházi (vagy thüringiai ) Erzsébetről hallhattunk érdekes dolgokat (számomra az is érdekes volt, hogy - a Bánk bán- ból ismert - merániai Gertrud és II. András  lánya), de főleg a róla szóló legendák szimbólumainak jelentésfeltárása volt megragadó: arózsacsoda kapcsán a rózsa (fehér és piros), a köpeny, a gyűrű jelentései... És hogy átalában az ember szeret szimbólumokban gondolkodni a történelmet megközelítve...

meg, hogy mások véleményét tiszteletben kell tartani a tudományban (is), hogy ő még sose írt cáfolatot, bár jó hosszú a bibliográfiája, egyeltlenegyszer bírált, azt is megbánta. Alapelve sok tényből, kevés hipotézissel dolgozni. (s nem forditva) De persze minden csak megközelitően lehet hiteles a történelmi kutatásban. mások nézeteit viszont kötelező tiszteletben tartani.

A végén megköszönte, hogy végighallgattuk, bár hosszú volt (válaszolt előtte vagy 4-5 érdeklődő kérdésre is), meg elnézést kért a nyári meleg miatt.

Az elnöklő megköszönte helyettünk az érdekes előadást, és mondta, hogy el is felejtettük, hogy nyár van.

Ami érdekes, mert tényleg már csak akkor éreztem meleget, mikor már felálltam a helyemről.

Mikor otthon részleteket mondtam el lányomnak az előadásból, nem egyszer kapásból folytatta a számomra új szenzációkat. Úgy látszik, én voltam "újszülött" e tekintetben, akinek minden vicc új, ő szinte mindent hallott már gimnáziumban! 

Ja, változnak az idők. S lassan már mi magunk leszünk a történelem.

aliz2. :: 2007. júl. 27. 21:11 :: 1 komment 
Kategóriák: :: Címkék: eloadas, generaciok, kapcsolatok, kultura, tortenelem