PARIS 2009

 JULIUS 23

mostanában kaptam egy mms-t , innen.; a Museum d'Orsayból, lányomék vannak rajta, háttérben meg ez az egyori szecessziós pályaudvarból átalakitott  Múzeum , s a szöveg, hogy még mindig itt... (5 után kaptam egy sms-t, hogy átjöttek a Louvre-ból ide - s hogy Párizs még mindig szép...:), a Párizsi útikönyvből tudtam is, hogy csütörtökön meghosszabbított a nyitvatartás ,21,45-ig...,s nem is csodálom, hogy egyhamar nem lehet otthagyni  ezeket a képeket... (szinte mind ismerős már a reprókból) (Van Gogh,  Gaugain, Monet, Renoir...) amikre a video 6 perce elég kevés, de azért ízelítő (mennyi ismert, hires kép,... milyen lehet eredetiben?)

Minthogy  Louvre-ban kezdték a napot, nézzünk hát arról is egy videoösszeállítást! - (remélem Mona Lisa-nak és a milói Vénusz-nak (reprója a falunkon,) át lett adva üdvözletem...:)

Azért gondolom, van különbség a reprók és az eredetik között....

illetve filmen nézni egy múzeumot, vagy igaziból ott barangolni....

(video már nincs sitt bocs)

emlékszem, gyerekkoromból a tálaló polcán állt egy kis Eiffel torony..., évekig (nagynéném járt kint Párisban, a világkiállításon, tőle kaphattuk) - ( nagy becsben tartottam, csodáltam is -aztán letört az egyik talapzata..., vele együtt a nimbusza - és nem is tudom, mi lett vele, hova került, valószinű ki lett selejtezve...) Az "eredeti" ott magasodik a város fölött... letántorithatatlanul. Rossz nyelvek szerint azért érdemes felmenni rá..., mert az az egy hely , ahonnan nem lehet látni... Én azért szívesen megnézném egyszer még ! (azt is - és mindenben az egyszerit, az eredetit...)

de azért jó felidézni is...

jó, hogy láthatjuk -ha valami, reprodukált, kicsinyített, másolt módon is -, azokat az alkotásokat is, amiket - valódi mivoltukban- nem láthatunk....

lányomnak meg, mikor említettem most a telefonba - mert időközben hazaértek- az egyik kedvenc képét  (Degas: abszint) - s hogy ugye  látta a D' Orsy-ban, kiderült, hogy nem, nem vette észre a sok kép közt...

hát így vagyunk ezzel...

pedig - még kis, gimista korában - írt is egy szösszenetet  (a címe "Szerelem" -), amit e festmény hasonlatként megidézése keretez:

 

"Mint egy impresszionista festményen, melynek se címére, se alkotójára nem emlékezett egészen pontosan, ül a Kávéházban. A festményen a nő méla búval ejti le vállait a kávéházi széken, előtte abszint; a valóságban a lány méla búval ejti le vállait a kávéházi széken, előtte zöldfanta. A zöldfantás lány elmosolyodik a színek eme különös asszociációján. A mellette lévő asztalnál szerelmesek – a zöldfantás lányhoz csak hangfoszlányok jutnak el és dobhártyájához érve szétpukkannak, mint a szerelmesek asztalán trónoló poharak pezsgőjének buborékai. A szerelmesfiú átkarolja a szerelmeslányt, idétlenül vigyorognak egymás boldogságán. Simogatják, tapogatják egymást –látja a zöldfantás lány szeme sarkából– keresik egymás lelkét a bőrük alatt. (Nem sikerül.) A buborékok pukkannak. Kár –gondolja a zöldfantás lány– ha ez a szerelem. Pedig milyen szép lenne egy korban és termetben pont hozzáillő, szép hajú és szép hangú fiú, akivel néha bizalmasan össze lehetne kacsintani, látod, kedves, ebben a világban is már csak mi maradtunk normálisak, mármint tudod, hogy értem, kedves; akivel a randevú színházak, képtárak, könyvesboltok mélyére visz; és egy hosszú, csöndes, de beszédes esti séta után megkérdezné, kedves, szerinted Brecht vagy Sztanyiszlavszkij; a válaszra pedig megértően, de nem egyetértően mosolyogna, miközben szembogaraik egymásra meredve tennék hódolatukat a másik előtt, kedves, tudod, mit szeretek benned a legjobban; a fiú erre persze szerényen a földet nézve arrébb rúgna egy kavicsot, persze tudná, hogy a legjobban mégiscsak azt szereti benne, hogy van. Újabb pukkanó hangfoszlányok környékezték meg a zöldfantás lány dobhártyáját, tekintete, mint egy impresszionista festményen, melynek se címére, se alkotójára nem emlékezett egészen pontosan, beleütközik a Kávéház üvegébe és visszapattan róla. A mellette lévő asztalnál szerelmesek –csókolóznak, egymás arcát falva próbálják a másikat bekebelezni. (Nem sikerül.) A zöldfantás lány magában suttog, látod, kedves, a legszomorúbb, hogy már nem is érdekelsz…

      A buborékok pattannak."

aliz2. :: 2009. júl. 23. 21:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: festok, kepzomuveszet, muzeum, Párizs