FOGD A HŐSÉGRE! 2007

 

fogd a hőségre

Ma megdőlt az eddigi magyarországi hőségrekord; legalábbis mióta létezik hőmérő, nem mértek ilyen magas értéket még, mint ma: 42 fokot. (Na jó: 41,9.)

El lehet viselni igazán! A lakásban "csak" 32 van ugyan! (Viszont kint valamivel több a levegő.)

Semmi "segédeszközt" nem használunk "hűtésre", maximum  kínaiban vásárolt indiainak eladott legyezőinket.

Ablakot szelektíve nyitunk, inkább csak éjjel.

Lányom, miután 2 napja a szegedi hőségből hazajött, elhatározta, hogy nem mozdul ki, amíg tart a kánikula, de a kánikula nem akar abbamaradni, csak egyre fokozódni, úgyhogy ma rábeszéltem, hogy mégis mozduljon ki. Eddig ebédet elhoztam neki, jókorán , azaz 11  körül, amikor még "állítólag" tűrhetőbb a napsugárzás. De tegnap az étteremben olyan fura dolgok zajlottak le, hogy úgy gondoltam, jobb lesz, ha eljön ebédelni velem.

Amúgy is vagy öt asztalnál kisgyerekek ültek, ez több mint 50%. És az is igaz, hogy sztereóban üvöltöttek, hol itt, hol ott. (Lehet, hogy a melegtől, bár van légkondi.) Megrendeltem ugyan a karalábélevesem, de valamelyik bőgő gyereknek vitte ki inkább a pincérnő, mire eszébe  jutottam én is, már kihozta a másik. A második fogást nem kellett megbeszélni: rántott sajt (vegetáriánus lévén nem volt más választék). Mondom, hozzon még kelkáposztafőzelékes menüt hazavitelre, de csak később, ne hűljön ki. - Bennfentesen mondja, hogy de ugye csak a főzeléket, hús nélkül. Mondom, nem, nem magamnak viszem, hanem a lányomnak, aki nem vega. (Szerencsére). Pár perc múlva hozza a kis átlátszó dobozban, nem annak néz ki, amit rendeltem, nem is az: törtburgonya, csirkecombbal. Hát: tény, hogy a kelkáposztafőzelék a kedvence a lányomnak, és a sertésoldalast is jobb szereti, mint a csirkecombot, így reklamáltam. Másodszorra már kelkáposztafőzelék jött az asztalra, de a doboz tetején valami sztaniolba csavart dolog. Ez mi? kérdem. Hát a csirkecomb - mondja a pincérnő. S még magyarázkodik is, hogy dehát az mennyivel jobb, mint az oldalas... Mire hazaértem az étellel (végre a oldalassal a főzelék mellé), kissé ideges lehettem, mert még a szemetet levittem, s onnantól kezdve nyoma veszett a kulcscsomómnak. Egész nap kerestem, végül is másnap hajnalban lett meg, abban a fotelben, amin szoktunk ülni a számitógép előtt, s akkor lett meg, amikor már a szomszéd épp kicserélni kezdte újra a zárat.  Előtte persze képtelen voltam kinyitni a belülről - óvatosságból - bezárt ajtót, úgy kellett kiadni  - lányom kulcscsomóját - a levélnyíláson. A gyümölcsösnél 327 forintot kellett volna fizetnem őszibarackért, kukoricáért. Gondoltam aprót adok, igy mindenkinek jobb. Kiszedek egy 200-ast, és örömmel látom, igen, van elég apróm: egy huszas, egy ötös, és egy kétforintos, már a biciklikosárba rakom az árút, mikor lihegve odaér a boltoskisasszony, hogy elfelejtettem 100-ast is adni. Tényleg, pironkodok, biztos  ez a nagy meleg  az oka... 

De tényleg?

Amúgy jól vagyok!

aliz2. :: 2007. júl. 20. 20:35 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: bosszusagok, epizod, hetkoznapok, idojaras