hát, elég kacifántos volt az egész, nem csak a vége...
de minden jó, ha jó a vége...
miután kis portörlés után a működésképtelen számítógép képernyőjét sikerült működőképessé tenni, azaz megtalálni a kábelek dzsungelében a képernyőhöz tartozó elejét s végét, s visszailleszteni a helyére, még dél körül is pizsamában tébláboltam, előbb lyányom körül - próbálva reggelit (ebédet?) adni neki, mert ő már Szegedre készült, a thealteres interjúja miatt, végül is az étel - szállítható - felét a táskájába pakolta, de - szerencsére - még az interjú előtt volt ideje az útbaeső kínaiban zöldséges csirkét enni, én gyorsan megemberelve magam magamat félig-meddig fogadóképes állapotba hoztam, miközben az előszobát persze nem, mert eltorlaszoltam a beépített szekrényből kidobált dolgokkal, melyek közt azért találtam is egy becsomagolt, szürke esőkabátot - ami miatt feldúltam mindent- az esti szabadtérire - merthogy teljesen be volt borulva a télies időjárásnak megfelelően - mire szólt a kapucsengő, lányom Pesten élő (és már dolgozó és operettrajongó) barátnője hozta a mi jegyeinket (melyet jellemző módon ő vett a szegedi szabadtérire, Pesten, Szegeden élő barátnőjének... logikus) Mivel mi a szabadtéri Szentivánéji álom előtt két másik - thealteres- szinházi eseményre is el akartunk menni, (Hubay felolvasó színház, Rudolf Hesse) jobbnak láttuk (volna) hogy nálunk legyen a jegy - ki tudja, mikor, hogy érünk a szabadtérire... (hát ami lett, elképzelni se tudtuk előre - de erről később...)
megtaláltam a thealter rádiót, azaz a www.radiomi.hu -t élő közvetítéssel, a számítógépen, be is állítottam, hogy meghallgathassam, milyen kérdésekre s mit válaszol lányom az őt faggatónak... de közben elloholtam a tejivóba ebédelni, (ahol hiába kértem a vegetáriánus tálat , percekig csendben, farkasszemet nézve, álltunk a pultnál, mert, mint kiderült, várták, hogy mit kérek - nem értem, újabban nem csak láthatatlan, hanem "hallhatatlan " is lettem?)- meg másik esőköpenyt venni, (csupa poros ócskaságot szedtek elő, ja, itt valamikor átalakítás volt, de aztán került egy átlátszó s tiszta, pelerines, biciklire való (bár lányom sose biciklizik)- s jó is lett volna nekem a közben szakadó esőben hazafelé, viszont mire hazaértem - már csak zenét találtam a korábban megtalált helyen... kiderült , előbb kezdték az interjút, előbb hagyták abba, hisz lányomnak rohanni kellett máshova, másik eseményre , a Vár utcába, a Baka emléktábla avatására. A beszédből illetve helyette - a (más)nap végén - csak egy fotót találtam, a www.domter.hu -n, vigaszul, s az aláírás szerint: "A RádióMi Túri Timit is megszólaltatta, aki interjú után most úgy fest, mintha Szőke-Tóth Ágnes húzná mosolyra. A száját. Neki." (Hát akkor épp nem mosolygott lányom, épp a szabadtérin rátörő migrénjét kezdte el kialudni... de addig volt egy kis izgalom, amihez én nagyban hozzájárultam...de erről később...)
ott maradva kicsit a számítógépnél, észrevettem, hogy tegnap nagylevin írt egy új postot ,amiben engem szólít meg név szerint (mármint nick nevem szerint) ; az itteni, az ő korábbi bejegyzésére reagáló postomra reagálva. Nem tudtam erre nem reagálni, egy elég hosszúra sikeredett kommentben, miközben rájöttem, hogy a Hubay felolvasó színházát már nem érem el, amúgy is el kezdett fájni az egyik lábam, kicsit görcsösen, s nem is tudom miért, hamarosan a thrombozis címszavakat böngészgettem a google-on... Amúgy is kiderült, hogy Hubay a befejező jeleneteket el se küldte, úgyhogy - arról legalábbis - nem maradtam le. Igyekeztem a Rudolf Hessre, vagy nem is? magam is elcsodálkoztam, milyen gyorsan elkészültem, persze, mert már fejben, előbb felöltöztem... a thealteres jegyeket lányom még elutazása előtt ideadta, szépen bele is helyeztem a péntárcámba, sőt - minthogy megtelefonálta - egy esküvői meghívót is.... csak éppen a barátnője által átadott szabadtéri jegyeket hagytam az íróasztalán - jutott eszembe, már a buszon ülve, úgy Deszk körül... "Ne ijedj meg..." hívtam fel telefonon, ahelyett, hogy leszálltam volna azonnal a buszról, hogy még elérjem a Szegedről visszafelé jövő korábbi buszt, ami adott volna lehetőséget arra, hogy kényelmes(ebbe)n hazaloholhassak az otthonmaradt jegyekért. Így Újszegedről már csak a fél hetessel tudtam visszabuszozni, maradt kb. 8 percem hazavágtatni a jegyekért s vissza a 1/2 8 kor induló buszomhoz. Közben lányom a Rudolf Hess alatt végig kezében tartott mobillal szorongott, s várta, hogy sms-n megírom, elértem e a buszt... 8 után, az előadás után hívott, akkor már Szeged közelében voltam, megnyugodhatott, de lehet, hogy akkor kezdődött el a migrénje, ami a szabadtéri közben - nem csoda -, csak fokozódhatott - hiszen olyan brutális fény és hanghatásoknak voltunk kitéve..., hogy migrén nélkül is nehezen lehetett elviselni... Volt azon az előadáson minden, ami harsány, rikító, borzoló... látványban, (díszletben, jelmezben) zenében, hangeffektusokban, (tűzijáték, fejünk fölötti mennydörgés) mozgásban (bacchanáliák?) a legvégén pedig, a tapsköszönő (provokáló?) kórus záró "maradj még" felszólítása után a maguktól elájuló közreműködők (ön)ünnepeltetésében... Közben , még az elején megszólalt a mobilom, nem tudom, ki hívhatott, mellettem ülő lányom, aki szokott, biztos nem - aztán eszembejutott, hogy megadtam a napokban Kanadából Pestre érkező unokanővéremnek a mobilom számát... hátha ő, itthon meghallgattam a vezetékesem üzenetrögzítőjét, de a másik, most is Kanadában lévő unokanővérem hívott: "Megint nem vagytok itthon, úgy látszik".... Jaj, és még ma sem, meg holnap sem... Csak vasárnap zár a thealter... lesz mit kipihenni...
aliz2. :: 2008. júl. 26. 10:29 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: blog, , ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése