elengedni, megtartani
igen, persze, el kell engedni a múlta(ka)t, csak a jelenben, a most-ban élni - olvasom - egyébként önismétlésbe bocsátkozó spirituális jellegű könyvekben, meg amúgy is "tudom"... tesszük is, voltaképpen egész életünkben, mindig elengedünk valakit, valamit,... de ahhoz, hogy "elengedjünk", előbb nem árt szembenézni vele, megvizsgálni, megnézni, most már messzebbről felülnézetből, kívülről, nagyobb bölcsességgel, mint mikor bele voltunk ragadva, ki se látszottunk belőle...
a furcsa viszont az, hogy ha emlékezünk, valójában újraéljük, amire emlékezünk, s ezáltal kissé jelenné tesszük azt vagyis a múltat; ahogy olvasom a régi naplómat, tapasztalom, hogy teljesen át tud hangolni, így néha már - röhej, ugye, de - (most éppen '60-ban, ) 17 évesnek érzem magam (no, nem külsőre, persze - de az a leginkább elhanyagolható szempont)... ugyanaz az életérzés száll meg, ami akkor volt az enyém...
pedig inkább fordítva kellene?! a mai öreg bölcsességgel átírni a múltat, "kijavítani" ? de hát úgy volt jó, ahogy volt - egyre inkább azt látom, minden úgy volt jó, s úgy van jól, ahogy van - mégis-mégis; mindennek megvolt az értelme - "magasabb szempontból" , s kezd is összeállni a kép...
van egy öregkori énünknél is bölcsebb "valaki" bennünk-fölöttünk, aki mindent elrendez...?
aliz2. :: 2008. júl. 30. 20:03 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, ido
sarazsadany:
VálaszTörlés2008. 08. 06. 22:44
IGEN (és pont)- Elnézést, hogy költőinek szánt kérdésedre - amire általában nem illik reagálni - most válaszolni mertem! Üdvözlettel: szindbad vagy LudApó (vagy nem mindegy, hogy milyen néven jegyeznek?), ...aki hasonló "cipőben" jár, mint Te
2. aliz2.:
2008. 08. 07. 0:54
Örültem a válasznak! Megerősitett..
az a "cipő" néha szorít, de valójában jó, "kitaposott", igaz?