nem "szeretném a homokórát megállítani"
Délutáni sziesztám közben (mert újabban - holmi népszavazásokat megelőzve és eldöntve - ezt teszem), beúszott, dallamával együtt ez a dalszövegtöredék: "szeretném a homokórát megállítani"... (azt hiszem, Záray Márta hangján)
Hát ez egy slágerszövegeket meghazudtolóan elég jelentékeny sornak néz ki - gondoltam. Még meditálásra is méltó. (Valójában azt is kezdtem volna, igaz, csak úgy lazán oldalt fekve (ami nem épp egy szabályos meditáló póz)... de éppenhogy kizökkentett.
Persze rögtön tagadásra is késztetett, merthogy én nem szeretném megállítani az időt! Az időnek az a dolga, hogy folyjon. (Már Goethe Faustja is elhibázta, mikor addig a pillanatig kért felfüggesztést Mephisztótól, amikor azt mondhatja : oly szép vagy, maradj...)
Amúgy se az idő múlik, hanem mi, ahogy erre már rávezetett egy régi álmomban elhangzó mondat a maga talányos bölcsességével: nem az idő múlik, mi múlunk el.
Egyébként utánakerestem a google-ban ennek az ominozus slágerssornak, hogyaszongya :szeretném a homokórát megállítani
Nem hittem volna, hogy ennyien szeretnék... legalábbis mennyien idézik!
Pedig milyen bugyuta szöveg, pláne ha továbbolvasom: ... szeretném az emlékeim elfelejteni
Hogy is van ez? , ha megállna az idő akkor eltörtlődhetne a múlt is, (az emlékeivel), akkor csak az állandó most lenne, emléktelenül(?)
De akkor a végefelé mit jelentsen ez a 2 sor?! Elviszem én magammal az emlékeimet/hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket...?!
Na jó...Slágerszövegekben ne keressünk logikát!
Amúgy lányom azt mondja, azért juthatott eszembe biztosan ez a sláger, mert ő gyakran énekli... a kollégiumban pl, ezért is kapott a szobatársaitól ajándékba egy homokórát.
-És, mért énekled? - kérdem. Te szeretnéd megállítani a homokórát? - Nem, dehogy! - tiltakozik.
Mostanában különben azt énekelgeti túlzott gyakorisággal, hogy : "Az én nevem La Bella Tangolita" Jól áll neki! de ha legközelebb sziesztázás közben ez a sor fog "beúszni", nekem, pláne nem fogom tudni, hogy mit kezdhetnék vele, én!
aliz2. ::
2007. júl. 26. 16:33 :: 1
komment
Kategóriák:
:: Címkék: dal, elmelkedes, emlekezes, epizod, ido, irodalom
aliz2.:
VálaszTörlés2007. 07. 27. 7:42
Utólag mégiscsak eszembe ötlött egyfajta értelmezési lehetősége az értelmezhetetlen 2 sornak:
Ha "magammal viszem az emlékeimet" -azaz az emlékeimmel élek, akkor "nem látom a lassan pergő homokszeneket", minthogy az emlékeimben, a múltban élek! A lényeg tehát: múlt és jelen e sláger szerint nem férnek össze. Vagy a múltat( az emlékeket) választod, vagy a jelent azaz "az emlékeid elfelejtését" ami azonos a múlt tudomásul nem vételével. A szűklátókörű slágerszöveg szerint a kettő kizárja egymást, együtt nem megy. Vagy a múlt vagy a
jelen.
De jó is, hogy a valóságban nem így van.
Vagy egy kicsit mégis...? Ha sokat foglalkozol a múlttal: az emlékeiddel, akkor kicsit meglopod a jelened. Ha viszont csak a jelenben élsz, emléktelenül - meglopod a múltad. (?)
Borzalmas lehet emlékek nélkül élni...
Törlés