...és Antonioni is!
...és Antonioni is!
Azt hittem rosszul látok, egy ifjú iró blogjára tévedtem, s ott olvastam: tegnap Bergman, ma Antonioni...
Aztán később kiderült, mégcsak egy nap sem volt kettőjük távozása közt. Egy napon mentek el... a filmművészet e két óriása. Akik már nem igen voltak jelen.... Antonioni az ifjú blogíró számára (aki pedig egy rendkívül tájékozott, európai műveltségű valaki) bevallottan csak egy név. 83-as születése a mentség, mert Antonioni 85-ös agyvérzése után, már, önállóan, nemigen alkotott. De azért a filmjeit ismerni kéne a 80-as generációnak is. Mintahogy az én 84-es születésű lányom jól ismeri és szereti is az Éjszakát és a Nagyítást. Ha csak tévé képernyőröl is. Ami azért nem ugyanaz. Emlékszem, egyetemistaként, az auditorium maximumban milyen borzongató élmény volt a Vörös sivatag levetítése, Monica Vittivel. Vagy már kezdő tanárként, de még diákos lélekkel a nagyszabású Zabriskie point - már kisvárosi de szélesvásznú mozinkban. (ahol azóta a mozielőadások is megszűntek.)
Ezek a filmek az ifjúságom is voltak... valami furcsa módon összekötött velük. Ugyanaz volt a világuk. Emberi, szomorkás, érzékeny, "elidegenedett" és mégis szép világ... Nem választottak el tőlük határok.
Most idő választ el tőlük. Az Idő. S a tudat, hogy alkotójuk nincs többé.
S hogy lassanként az a világ sincs, amit ábrázoltak. S az az érzékeny, emberre, a lélekre figyelő ábrázolás sem.
(Vagy van? de az már nem az én világom?)
aliz2. ::
2007. júl. 31. 18:48 :: 3
komment
Kategóriák:
:: Címkék: ANTONIONI, emlek, film, generaciok, nekrolog
sultanusbeatus:
VálaszTörlés2007. 07. 31. 21:11
Antonioni nekem is többnyire csak egy név. Nem szeretnék a 80-as generáció védelmére kelni, de talán több filmet láttunk tőle, mint gondolnánk. Ha majd az emlékműsorok és ismétlések során ismerős jelenetekre bukkanunk, akkor már lesz kihez kötnünk, lesz alkalom tudatosítanunk, hogy mit is alkotott.
Addig az "ismerni kéne" elég kényes kifejezés, mert eldönthetetlen, hogy ismerjük-e és milyen értelemben. Jó lesz majd megismerni ismét (?), ilyen szomorú apropóból is.
Aki fiatalkorában olyan szerencsés lehetett,hogy filmes képzést kapott, jobban érezheti a veszteség súlyát. Talán még a lemaradóknak sem késő.
Bolond Pierrot:
VálaszTörlés2007. 08. 02. 9:39
Sajnos, mintha még most sem ébredtek volna rá, hogy kit veszítettünk el Michelangelo Antonioni személyében. Ingmar Bergman mindigis "népszerűbb" volt Nála, s róla már szépen sorban jelennek meg az emlékműsorok. Antonioniról semmi.
A filmklubomon következő félévre, szeptembertől egy Antonioni sorozatot terveztem. Akkor még nem is tudhattam, hogy milyen szomorú apropója lesz.
A sorozat címe, így a következőképpen módosult:
"IN MEMORIAM Michelangelo ANTONIONI (1912-2007), egy tekintet, amely megváltoztatta a filmet"
Bővebb információ a szerzői filmklubunk honlapján olvasható:
http://www.szerzoifilmklub.atw.hu
Bár reméljük, hogy nem csak ez az egy fórum lesz a megemlékezésé...
Törlés"Bolond Pierrot"! Köszönöm a bejegyzést!
Sajnálom, hogy én - nem pesti lévén - nem tudok elmenni a szerzői filmklub vetítéseire... de biztos sokan itt is meg reméljük egyebütt is tudnak nézni Antonioni filmeket. És Bergmanok-at is.