integrálás
nincsenek véletlenek - valószínűleg
rátaláltam egy hírlevélre - abban a postafiókban , amit ritkán használok (már be is telt valójában) - és ott találtam egy hírlevelet, egy makói(!) eseményről, aminek a dátuma a mai nap, éppen... (Pestről jönnek egy angol nyelvű előadással az "aspektológiáról" - az eredeti forrás "Tóbiás", akit Geoffry Hoppe közvetít)
elmegyek, a ház előtt , amit , mint intézményt megneveztek, "civilház"- senki nincs, a környékén se, a kapu is be van zárva, redőnyök lehúzva, hm; hivom a pesti előadókat mobilon, még nincsenek is Makón, valahol félúton Szeged felől, Klárafalván, -pedig már elmúlt 6 óra, de később se ott, ahol várok,majd a második telefonomra kiderül, másik utcába kell menni, aminek a homlokzatán épp a napokban vettem észre a Jobbik Makóért felirat piros öles betűit, hát ez lenne a civil ház vagy ez is az?! (nem gondoltam, hogy pár nap múlva pont ide fogok jönni..., soha semmilyen pártféleség! (se "bal", se "jobb" - még "közép" se, mert a "párt" - pars, partis csak részt jelenthet, ahogy latin ismereteim is még mondják); én az integráció hive vagyok...(és nem a szembeállásoké); az előadáson is, az aspektusokkal kapcsolatban ezt a lényeget hallom, szinte rögtön, és főmotívumként: hogy integrálni kell!!! (akár Ken Wilber Integrativ pszichológiájában) úgy látszik tényleg, ez lenne a lényeg, minden területen...
épp déllen jutott eszembe egy régebbi eszmecsere kapcsán, mikor kifejtette valaki nekem, hogy a szülőről le kell válni - úgy mondta, mit valami megkérdőjelezhetetlen nyilvánvalóságot, vitathatatlan axiómát, én meg értetlenül kérdeztem vissza, már miért kellene "leválni"? mire ő, hogy nekem ezt jobban kellene tudnom pszichológiai tanulmányaim alapján is. De hát a(z elavult, bár magát modernnek álcázott) pszichológiának egy nagyon elavult fogalma lehet ez..., (én inkább az alternativat "tanultam" és tapasztalom mostanság...)és valójában más formában ugyan, mindig magasabb fokra lépve, felnőtté "növekedve" is meg kell őriznünk magunkat, korábbi magunkat is ... (tehát magunkban a gyermeket is) - most az előadáson is épp ilyeneket hallok; a gyermek is egy aspektusunk (a szüleink gyereke is)... (a tinédzser, a házastárs, a munkahelyre bejáró, majd az öreg) ha egy aspektus diszasszocializált, akkor egyensúlytalanság áll be. Az integráció célja épp az újra kiegyensúlyozás, behozni minden széttöredezett darabocskánkat, a jelen pillanatába, az aspektusaink visszatérve az igazi Énünkbe, visszahozzák, belénk integrálják a tapasztalataikat, (amikért tulajdonképpen "ki lettek küldve."..) Integráltnak kell lenni! (jut eszembe a másik szlogen:" modernnek kell lenni mindenestül" - igen, annak is... , annak mindig...most ez a kettő lehet egybe is cseng?) "karmeserekké" (saját karmesterünkké) lennünk. (aspektusaink az egyes hangszerek - nem játszhatnak külön hangnemben sem hamisan! ) De a "darabocskák" hazahozásához az kell, hogy éberek legyünk az Énünkre (az igazira) , és akkor kedvük is lesz hazajönni az darabkáknak, az aspektusoknak"... (mint ahogy, ha szeretetteli, ""konformos" , biztonságos az otthonunk , akkor valószínű a gyerekeink is szívesebben jönnek haza - de ez azért nem ugyanaz..)
(mert hogy a helyes, mély , tudatos (hasi) légzés a legbiztosabb mód(!?) - az aspektusok "hazacsalogatásához" - integrálásához..., visszahozni integráló központunkba, az "Én"-ünkbe, a bölcsességet, az "utazásuk" esszenciáját, hogy üdvözölhessük őket ismét otthon, szeretettel, elfogadással...
- egyébként tényleg ugyanúgy mint az igazi gyerekeinket is.... - utazásaik után (a "le-leválásaik" után is) visszatérve - újra, itthon... )
aliz2. :: 2009. júl. 29. 23:19 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: MAKO, pszichologia, spiritualizmus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése