ÉLET-HALÁLKÉRDÉSEK 2009

 

élet(halál)kérdések

szeretem Deepak Chopra könyveit, hitelesen szól olyan dolgokról, mikről nehéz beszélni, és képes - valójában nem is létező- falakat ledönteni .. akár a halál és élet közt is, most az " élet a halál után" c. könyvében (Moody után is tudva újat mondani, hiszen éppen azt hangsúlyozza, hogy semmi se lezárt, hanem örök változás - ha úgy tetszik - fejlődés...) és a védanta (a risik) bölcsességétől a legújabb (tudományos) mezőelméletig (László Ervin!) jut el - feltárva a kettő azonosságát is...

a legfőbb üzenet, az a paradox csoda, hogy nem is halunk meg! - azaz csak a test..; de mi is az ami (túl) él - ami örök -, az itt a kérdés! ha csak a fizikai valóságunkkal azonositanánk magunkat, akkor nem lenne ilyen kedvező ez a válasz... de hát tudjuk, hogy több vagyunk annál..., és ilyen értelemben tér és idő se korlátozhat be, és  az örökkévalóság az életünk igazi háttere, már most is..., illetve így lehetne, ha kapcsolatban lennénk (olykor lehetünk is!) lényünk legmélyével, az "atman"-nal (az "isteni szikrával"), amit egész egyszerűen nevezhetünk léleknek is, de úgy, hogy az nem különült el Istentől, s nem  "személyes" birtokként saját tulajdonunk, (a lélek személytelen!)... ugyanakkor a lélek a legvalóságosabb oldalunk! csak olykor rejtve van előttünk, vigyázat: ha túl fáradtak vagyunk! ha külsőségek kötik le a figyelmünket! ha másokat engedünk gondolkodni magunk helyett! ha kényszerből cselekszünk! ha félelem és szorongás befolyásol!!!  ha küszködünk és kínlódunk!;olykor viszont megnyilatkozhat: de csak a szeretetteli, csendes pillanatokban! ha összeszedettek vagyunk, ha az elménk tiszta, ha nem érzékeljük az időt, ha szerelmesek vagyunk, boldogok és elragadtatottak, ha szabadnak érezzük magunkat...

a legizgalmasabb kérdés(em), hogy a személyiség  egyáltalán túlélheti-e a halált , már megszűnt kérdésnek lenni (a Szintézis Szabadegyetemen is) , hiszen maga a személyiség semmit se él túl, ha úgy tetszik, az életet sem, mert folyton változik, átalakul! nem állandó eleve! jó esetben: fejlődik! de sosem ugyanaz, mint volt... a "túlvilágon" egy újabb - változást hozó - ugrás következhet, az akasa terében (ami mindent betöltve bennünk és kivülünk van), ez a tudat tere... "tágas, nyilt játszótér", egy "teremtő mező", egy láthatatlan rendszer, amit nem lehet leírni a fizika fogalmaival, de nagyon is van; "a nem üres űr"... (ahogy J.A. is megsejthette...) itt már nincsenek merev szabályok (mint az anyagi világban) - ez a lehetőségek tere..., a teremtés forrása... a megtapasztalásához egy tágabb tudatosságra (és egyfajta egótlanságra) van szükség! és a lélek jelenlétére; mert az akasa a lélek otthona; de végül is életünkben-halálunkban ugyanennek az akasamezőnek vagyunk lakói! (csak: érzékszerveinken túl észlelhető , ez  maga a tiszta létezés, ahol egységet alkotunk mindennel... , az ESP jelenségei is már itt is tapasztalhatók (nem csak a"túl"világon -ami ezek szerint nincs is különválaszthatóan); az álmok , képzelet, mitoszok, archetipusok, miszitikus felismerések, a kollektív tudat, szent látomások, sugallatok - mind érzékszervekentúli, és "itteni" észlelés...

Isten egyben a "Teremtő" és egyben a saját teremtménye.... a "Teremtő"-nek nem kell, személynek lennie, a láthatatlan mező is lehet!, amely mindent összerendez és fenntart! a megfigyelő, a "látás" hozza létre tulajdonképen a valóságot, a teremtés e látással kezdődik...

amit választunk az lesz a valóságunk, de amíg nem vagyunk elég tudatosak, nem lehetünk igazán urai ennek az életnek se, s a túlvilági létnek se... ! azok az emberek , akik elvesztették a kapcsolatukat önmagukkal, ugyanúgy zavarban vannak e jelenlegi világukkal mint majd a túlvilággal lesznek...

elgondolkodtató , hogy minden a tudatosságunktól függ, és egyben nagy felelősségre  figyelmeztet! saját sorsunkat illetően

- a védák szerint a tudat teremti meg a valóságot

Chopra megkíséri tudományosan is igazolni ezt a megsejtett ősi alaptételt, és kiderül, hogy a risik és a mai fizikusok nem is állnak olyan távol egymástól "felfedezéseikkel"

az akasa tulajdonképpen az a tér, virtuális ingadozásaival, az az egyetemes mező (ahonnan az anyag és az energia is származik), ami minden létezőt magába foglal. (nemcsak a megfigyelt dolgokat, hanem a megfigyelőt is)- más néven a "nullpontmező", a "mezők mezeje" - mindent magába foglal, minket is magába foglal, nem léphetünk ki belőle, halálunk után se; bele vagyunk ágyazva (elménkkel) ebbe az akasamezőbe, vagy kvantummezőbe! László Ervinre hivatkozik Chopra! ki szerint  az akasa adhat választ minden elmélet egyesitési kisérletére! itt van Schrödinger híres macskája is -elrejtve- akinek léte vagy nem léte is tőlünk, a mindenkori megfigyelőktől függ; minden esemény mindennel összefügg az akasán belül, és bármit teszünk, az egész mező válaszol rá, tényleg hozzánk hasonlóan működik a világegyetem.(hiszen szerves részei vagyunk - vagy mondhatjuk azt is - biblikus megfogalmazásban, de elvontabb értelmezésben - hogy Isten tényleg a maga képére teremtett minket(?)

az akasa (a nullpontmező) rendez el és hangol össze minden kivetülést (anyagot, energiát, teret, időt) - így a halál  nem törölheti el a létezést, ami mindig is egy volt - s minthogy ez a mező értelemmel bír, van okunk bízni értelmünk halál utáni továbbélésében

az egész világegyetem Isten elméje

az elme irányítja az agyat (és nem fordítva), az elme az agy felett áll, csakhogy az "elme" valószínű mindannyiunké, az elmének ugyanazon mezején osztozunk - a kvantummező a miénk... (s nem mondhatom , hogy az "enyém", csak az agy(am) lehet az enyém, ami múló és  egy vevő készülék - és jó is, hogy megszűri az információk végtelenségét (jó esetben - bizonyos zsenialitások esetében nem, és ez másfelől jár épp korlátozásokkal), de mégis csak az agyunk köt össze a határtalan tudattal - "az elme mezeje gondolkozik általunk")

lehetőség szerint nyitottnak kellene lennünk - és itélkezésmentes megfigyelőnek, - hogy megtapasztalhassuk e mezőt, s annak, ami.

A halálon túl a "nullpontunk" marad meg , ez, ami örök és mozdulatlan bennünk..., a középpontunk, ami köré szerveződik az "énünk" - (majd egy újabb is, reinkarnációban...)

"egy nap visszatérek a mezőbe és megtalálom forrásomat" - mondja bizalommal Chopra -

ugyanolyan ez a mondat, mint mikor a vallásos hívő azt mondja, hogy hazatér, Istenhez

csak a szóhasználatban van különbség...

a teremtés szüntelen folyamat - halál nélkül nem létezhetne élet... a teremtés csodája: élet és halál közös örökkévaló tánca  (mintha Babits Esti kérdésére is ez lenne a válasz...)

.....

azért  mégis, nekem most valahogy a halál előtti élet sokkal valóságosabbnak és főleg biztosabbnak tűnik!..

mint ahogy az ébrenlét is az álomnál... (és amúgy is, ki tudja mily álmok jönnek a halál után... ez  -engem is,  Hamlettel együtt- visszadöbbent !)

aliz2. :: 2009. júl. 18. 9:18 :: 6 komment :: Címkék: akasa, Chopra, elet, elmel