anyanyelv

 nekem az anyanyelvem börtön, de miben jól érzem magam! hiszen beleszülettem. S anyám elűzetésenkkor is erre tanithatott -  bár szerencsére, az ő perfect (gyerekkorban német fraulenektől elsajátitott) német tudása mentett meg Auschwiztztól, a biztos haláltól...Németül én mégsem voltam képes megtanulni..(egy év németóra a gimiben derdiedas, rémes volt, hát még ha eredeti német kiejtéssel hallottam valamit, szabályosan allergiás voltam tőle - ma is kiráz a hideg, ha német szót hallok...mondom, az averzióm életre szóló - valami nagyon belémrémülhetett még kisgyerekkorban,  s megmaradt a tudattalanban)

áttértem az angolra - abból is egy fakultativ év gimiben, majd három szakforditói év az egyetemen,  fel is tornázva magam 5ös államvizsgára, majd amatőr órák, hivatalos tanfolyamok, középfokú vizsga...végül is egy életen át birkóztam vele...de nem lett az enyém

az orosz - szakmám, tanitás közben egész jól belejöttem (az irodalmát élveztem is!)

ja, latinul érettségi (jeles) mindegy.. holt nyelv - bár (klasszikus) műveltségileg hasznióos

meg egy kis héber, gyerekkorban, késöbb játszva felújitva, de mindig feledve...

szóval maradt az anyanyelv amin ki tudom fejezni magam, ami nagyon fontos nekem...

ennek vagyok foglya, s ő az én foglyom... de megvagyunk...