IDŐTÉNYEZŐK
mindjárt
5 óra! 6-kor zár a Szépművészeti, látom a fotókiállitás már
csak a héten van nyitva, de én a Schielére jöttem, hogy is
vegyem a jegyet? , tanakodok a pénztárnál, de mivel épp elmúltam
70, kapok jegyet mindkettőre, egy kombináltat, csak úgy... most s
már csak azt kell eldönteni, hova előbb, és mire mennyi időt
szánva...Hogy nagyobb legyen a kontraszt a 20.század vége táji
reklám meztelenség és a századforduló tartalmas művészeti
aktforradalma közt... előbb nézem a későbbi fotókat...de
mennyivel hamarabb lesz elavult és ósdi a 70-es évek
divat(fotózás)a, mint a 19-20.század fordulójának művészete. s
a goushe és az akvarell is maradandóbb "anyag"nak tűnik,
mint a fotó. Suttyomban egy zugból lefotózok egy elsietett
kattintással 3 Schiele festményt: anyák, gyerekeikkel.
Mélyen tragikus mondanivalókkal, de igaznak is tűnve: az anyák
áldozatok: meghalnak, minden szül(et)éssel, de ugyanakkor, amiben,
amivel mégis csak újjá is születnek. Az igazi tragédia Schiele
rövid életében jön el, a halállal. Spanyolnáthában elveszti
párhónapos terhes feleségét. S pár hét múlva ő is utánuk
megy a járvány áldozataként. Perceim maradnak csak az utolsó
képekre, a kisérő szövegeket már rég nem is olvasom, legfeljebb
átfutom...6-kor zárnak, műélvezeti elmélyülést felzavarva
sürget a megafon is, és a teremőr könyörtelen.Már
az előcsarnokban is, majdhogynem lángpallóssal űz ki bennünket(a
paradicsomból)... a szelíden, megejtően, megbocsátón néző
Shiele-i önarcképplakát előtt. A kijáratnál, a múzeumlépcső
tetején , az időtlenséget árasztó oszlopok közt még halasztom
kicsit a művészetekre szánt időt. De hamarosan a lépcső alján
levő kerítést is lezárják. letelt. Minden múlik. Csak a
művészet örök.(ars longa, vita brevis))
2013 JULIUS 13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése