üdvözlöm, tanárnő !
köszön rám a posta előtt elhaladó férfi (egyszer már tisztáztuk, hogy nem tanitottam, de mégis...makacsul, mindig)
csókolom tanárnő ! - köszön ki az étterem hosszu, ünneplő asztalánál egy őszhajú mosolygó férfi, kedvesen..ismerősként, de nem tudom, ki...
a tanárnőség rajtam maradt, mint valami levehetetlen ruha - a fehér köpeny nélkül is,
pedig valódi tanárnő koromban anélkül elképzelhetetlennek tartottam tanárnak hinni magam...
s most, hogy már nem vagyok az,,,
de már az maradtam
s nem is bánom
az vagyok
"régi dicsőségünk...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése