2009. október 3-án
ezt az idézetet egy 1978-as füzetemben találtam, itt nyilt ki épp:
" id. G ? élni és megöregedni, az csak az igazi, ott van a dolog nyitja. Minden hősiesség a kitartásban rejlik, abban, hogy élni akarunk, nem pedig meghalni, és nagyság csak az öregségnél van. Egy fiatal lehet lángész, de nagy nem lehet. Nagyság csak az öregkor hatalmánál, tartós súlyánál és szelleménél lehetséges. Hatalom és szellem, ez az öregkor és a nagyság - és ez a szerelem is. "
a kérdőjelet én rakhattam oda az elejére, ki tudja miért , az aláhúzás is tőlem... bár az öregedés kérdései akkoriban, 78-ban igazán nem foglalkoztathattak, sokkal inkább a szerelem, ahova a szöveg ki is fut , kissé váratlan fordulatával.. az id. G az idős Goethét jelentheti, (az ő esetében persze az öregség meg a szerelem éppen nem zárta ki egymást) ugyanis Thomas Mann Lotte Weimarban c, regényéből valók a jegyzetek... s ezek itt valószínű az idős Goethe szájába adott Mann-i szavak...
nekem most mást mondanak mindenesetre, mások a hangsúlyai , mint mikor 1978-ban lejegyeztem...
de azt se tudom igazán, mit jelentett akkor, mert nem csak a jövőt nehéz előre- , a múltat is nehéz visszaképezni...
és lám épp az idézethalmaz utolsó darabja ez (mintegy válasz mostani elmélkedésemre, a múltról...) :
"Ha múlt és jelen eggyé olvad - a jelen könnyen ölt kísérteties jelleget..."
úgyhogy, itt most meg is állok...
(amúgy - ha a múltban most előremennék - : következő évben, 1979-ben mentem férjhez...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése