pihenőhelyem

van egy olyan fordulat meditációs illetve imaginációs gyakorlatokban, hogy képzeld magad kedvenc pihenőhelyedre

nos, én ilyenkor mindig a tengerparton képzeltem magam (Nizzában - mert hogy ott tényleg voltam is)

de újabban van valóságos pihenőőhelyem, no sajnos nem a tengerpart, sőt nem is a Maros Mert most árad, tavaly meg poloskák lepték el), hanem egy kis cukrászda, csodás terasszal

oda megyek délutánonként egy kávéra, esetleg oroszkrémtortával megspékelve...

 ott elücsörgök. a semminbe meredve, azaz a vitrágokban gyönyörködve

illetve újabban, a gyerekekbe is, u i bölscsi-ovi után ide hozzák szüleik őket

nagyon helyesek, okosak, ahogy nyalogatják a kék (hupikék) fagylaltjaikat s élvezettel

s közben jókat mondanak...

egyik se akar rendesen a lépcsőn közllekedni, mind akrobataként fel akar mászni mellette.... de szerencsére résen vagyunk.:)