aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie!

elég a nyavalygásokból,  édelgésekből, a jiddis dalocskákból....bármi kedvesek, szépek sőt olykor szivszaggatóak is

(Kecskeméti Ármin)Baráti Társaságunk (már alig van) a 4 év előtt elhangzott dalokkal emlékezik vissza, akkor avattuk a zsinagóga emlékjelét , azóta újra kellett csinálni, és ocsmány, antiszemita  feliratokat lesúrolni róla)

és most a 76. évfordulóján a deportálásnak én valami mást is vártam völna a nagy megemlékezési beharangozs után

volt még egy vers is (megcsinált , haikuba),,, mottőja soha:

SOHA MÉG EGYSZER

hát a nyelv csődöt mond,én mégis azt feleselem rá

EGYSZER SE

kellett volna megtörténnie annak, ami megtörtént!

az élet mint a fuga

ismétlődik, kanyarog
visszatér de máshogy
sose ugyanúgy, ugye

a sors is ilyen
nem ismétel sosem
ezért is keveslem
én ezt a jelszót:
ne legyen ilyen sose!

mert van olyan, ami
egyszer is sok volt!

aminek
egyszer se
kellett
volna
lennie!

és ime,végül a  itt a sulinet irása, dokumentumok, adatok, arról, mi is történt 76 éve...  s no coment (bár ró sokan kommentelték felháborodásukat , elszörnyűlködésüket kifejezve a történtek miatt)

de ehhez nem illik se vers (igaza van Adornonak! ) se a dal.Mindenen túl van.

Június 16-án, pénteken megkezdődött a makói gettó fölszámolása. Hajnali 5 órakor a csendőrök összeterelték a zsidóságot a zsinagóga környékére. A férfiakat és a nőket különválasztották, majd az „átvevő bizottságok” tisztviselői elvették tőlük a pénzüket és az értéktárgyaikat. A jegygyűrűiket is lehúzták az ujjukról.128 „Az egyik nőnek az ujjáról nem akart lejönni a gyűrű. Erre Mihálovics azt mondta, hogy inkább letöri az ujját, de nem engedi elvinni…”129A csomagellenőrzés után a 17 éven fölüli nők egyik részét a földszintre, a többieket a karzatról nyíló kis helyiségbe terelték. A földszinten négy, a karzaton három bába vizsgált. Őket a pénzügy-igazgatóságtól kirendelt tisztviselőnők ellenőrizték.130 „Mindkét helyen voltak idegen, hivatalból nem kirendelt egyének, akik nevetgélve nézték végig a vizsgálatot.”131 Néhányan még azt is megkérdezték, hogy a lányok között sok érintetlen van-e? A bámészkodás ellen csupán Nacsa Mihály tiltakozott, aki – miután tiltakozása hatástalan volt – a földszinti padok köré néhány nagy méretű festményt állított. A közalkalmazottakat Igazoló Bizottság jelentése szerint: „egy-egy szülésznő részére egy-egy edény volt készítve kb. öt liter vízzel, ezen vízzel kb. 500 nőt vizsgált meg egy-egy szülésznő. Egyik helyen két szülésznő egy lavórból használt vizet. Ez ellen egyik orvos sem tett kifogást.”132 A vizsgálatot a nők rendkívül megalázónak érezték: „A deportálás napján [… ] a zsidó templomba rendeltek bennünket a hatósági tisztviselők. A csomagot férfiak vizsgálták meg először. Ettől néhány méterre volt felállítva a helyiség, ami egy pokróccal volt elfüggönyözve. [… ]”133 „A vizsgálat után a zsidó templomot elhagytam, minden emberi és női önérzetemben megcsúfolva éreztem magam.”134 „A karzatról kis ajtó nyílt, itt volt az a kis helyiség, ahol a kisleányomon akart a szülésznő hüvelyvizsgálatot végezni. A kisleányom [… ] 14 éves volt, én a leányom után következtem volna. Amikor megláttam a kisleányomat, hogy [… ] lefektették és vizsgálni akarták, indulatosan kikeltem, hogy ezt nem engedem. A szülésznőnek szóltam, hogy hozzá ne merjen nyúlni a gyerekhez. A szülésznő az ajtóhoz ment, és behívott egy tisztviselő férfit, akinek ezt mondtam: szó nélkül adtam át a malom kulcsát, és szó nélkül mentem ki a lakásomból. De ezt az aljasságot nem tűröm! Ennek dacára a kisleányomat megvizsgálta, hogy a nemi szervében, vagyis a hüvelyében nincs-e ott ékszer elrejtve. Utána engem vizsgált, aminek következtében 14 napig vérzést szenvedtem. A vizsgálat azzal fejeződött be: ugye nem olyan nagy valami volt ez. A vizsgálatról többet előadni nem tudok.”135 A „belső vizsgálat” elrejtett értéktárgyakat egyetlen nőnél sem talált.

A makói és a szegedi zsinagógában történt eseményekről Hamvas Endre csanádi megyéspüspök fölháborodottan számolt be Serédi Jusztinián hercegprímásnak: „És még egy kegyetlenség történt itt Szegeden és Makón. A zsidó nőket levetkőztették, és férfiak jelenlétében bábák és orvosok által testi motozásnak (per inspectionem vaginae) vetették alá. Mi más ez, mint a női méltóságnak és szeméremérzetnek perverz megtiprása?”136

A polgármester a gettó fölszámolása előtt úgy döntött, hogy a zsidóságnak hozzá kell járulnia saját deportálásának költségeihez. Ezért a Makó és Szeged közötti vasúti szállításért fejenként egy pengőt szedetett be. Az pénzt a gettó fölszámolásának napján Klein Lázár adta át Gera István adóhivatali pénztárnoknak a zsinagóga udvarán.137

Aznap egy óra körül őrjárat fogott el egy nőt, aki állítólag kimaradt az elszállítandók listájáról. Máthé Tibor őt is deportálni akarta, de Bécsy ezt megakadályozta,  mondván: „ismerem őt, görög katolikus, nincs jogodban elvinni!”. A polgármester humánus tettét valószínűleg Máthé iránti megvetése is befolyásolhatta.138

A motozás és a nők belső vizsgálata után a zsidókat az újvárosi állomás felé terelték. „Eléggé rendezetlen sorokban, csomagok terhe alatt lassan haladtunk, a kísérő csendőrök kevesen voltak és hallgattak. Senki se tiltakozott, s amennyire emlékszem, senki se sírt. Mégis ijesztő és rettenetes volt az egész. [… ] Az újvárosi állomáson nyitott szájjal vártak ránk a tehervagonok, hogy bekapjanak bennünket. Az emberek megpróbáltak a magas lépcsőkön felcihelődni, mikor hirtelen ránk szakadt az ég. Az addig néma, unott csendőrök elképzelhetetlen káromkodások között puskatussal, bottal, lovaglókorbáccsal ütni-verni kezdték a sínek mentén ácsorgó embereket. Úgy üvöltöztek és ütöttek, mintha hirtelen mind megőrültek volna.”139

Június 16-án délután az 1606 makói és környékbeli zsidót nemzeti színű zászlókkal föllobogózott vasúti kocsikba zárták. Egy-egy vagonba 60-70 embert zsúfoltak. Az állomáson a város egész tisztviselőkara fölsorakozott.140 Bécsy Bertalan rövid ideig volt ott, kocsival érkezett, és Dózsa Ferenc mentesítő okmányait hozta az utolsó pillanatban. Klein Lázár az egyik ott sétálgató városi tisztviselőt megkérte, szóljon a polgármesternek, ne zárják rájuk egészen a vagon ajtaját, mert megfulladnak. Nem sokkal később a tisztviselő visszajött a polgármester válaszával: „Csak Szegedig mennek, addig kibírják.”141 A szerelvény kigördült az állomásról, majd délután 5 órára megérkezett a szegedi bevagonírozási központba.