jellinek morton és az addiktológia

(visszatérek a Jellinekekhez, van pár adósságom, pl Jellinek Morton, akire már többször utaltam...)

mintha nem is egy ember lenne....

"Elvin Morton Jellinek 1890 augusztus 15-én New Yorkban jött a világra. (1963-ban halt meg) A születési anyakönyvi kivonat szerint az apa, Jellinek Marcell, 32 éves kereskedő, Ausztria-Magyarország állampolgára, az anya, Rosa Jacobson, 24 éves amerikai állampolgár.

 Marcell (magyar változatban Marczell) a híres budapesti Jellinek család tagja, akinek atyja, vagyis Morton apai nagyapja nem más, mint Jellinek Mór, a magyar kapitalizmust megteremtő polgári generáció meghatározó alakja (többek között nevéhez fűződik a budapesti közúti ló-vaspálya alapítása és a gabonatőzsde újjáalakítása, egyik testvére Jellinek Adolf, a híres bécsi főrabbi, másik Jellinek Herman filozófus.....

Az anya fellépéseinek krónikája jelzi, hogy Morton ötéves kora előtt költözhettek Magyarországra: 1895 előtt Marcella Lindh  ( 1867- 1966) főleg New Yorkban szerepel, utána viszont Budapesten és Kolozsváron. A költözés oka nem ismeretes, valószínűsíthető, hogy a családnak szüksége lehetett Marcellra, mint mérnökre. 

Morton  húga, Edna, már Budapesten született, de élete második felét, Jellinek anyjával egyetemben Amerikában töltötte.

Jellinek Morton általános iskolai tanulmányait a budapesti VI. kerületi Váczi úti iskolában végezte. Ezután két gimnáziumba is járt, egy évig a VII. kerületi Barcsay utcai Főgimnáziumban tanult, majd az V. kerületi Királyi Állami Főgimnáziumban folytatta, ahol 1908-ban érettségizett jeles eredménnyel, a nyelvek már ekkor is érdekelték. A legenda szerint az ifjú Morton rengeteg időt töltött apai nagyanyjával, Jellinek Mórné Fuchs Johannával, aki maga is nagyműveltségű és bölcs úrinő volt, például az újságot minden reggel négy nyelven olvasta el. Jellinek örökölte a nyelvtehetséget, és az ismerősei úgy tudták, hogy felnőttként tizenegynéhány nyelven beszélt.

Morton, ahogy ekkoriban hívták, később különböző európai egyetemekre járt

 Tény, hogy a lipcsei egyetemen filozófiát, nyelvészetet, néprajzot és vallási ismereteket tanult 1911 és 1914 között.  A fenti idő alatt az is valószínűsíthető a lipcsei bejegyzések alapján, hogy Berlinben és Grenoble-ben is tanult. Barátja, a később világhíressé vált néprajztudós Róheim Géza ugyanebben az időben járt Lipcsében egyetemre. Mindketten lelkesen hallgatták az etnográfus Karl Weule előadásait, akinek hatása későbbi érdeklődésükön és írásaikon tetten érhető. Jellinek Morton korai tudományos tevékenysége a pszichoanalízis, néprajz és kulturális antropológia területeire összpontosult. Már 1912-ben tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, recenziókat publikál az Ethnographia című folyóiratba , és egy 59 oldalas könyvet is írt  A saru eredete címmel:

Jellinek Morton előadóként szerepel az 1918 szeptemberében Budapesten rendezett Nemzetközi Pszichoanalitikai Kongresszuson, ahol Sigmund Freud volt a meghivott előadó

Az 1920-as évek során kutatásokat végzett Sierra Leone-ban és a Honduras- ban.

Az 1930-as években visszatért az USA-ba, és a Worcesteri Állami Kórházban, a Worcesterben, Massachusettsben dolgozott, ahonnan megbízást kaptak az alkoholproblémákkal foglalkozó Kutatási Tanács tanulmányának elvégzésére.

 Tanulmányának végső eredménye az 1942-es Alkoholfüggőség és Krónikus Alkoholizmus című könyv volt.

1941 és 1952 között a Yale Egyetemen alkalmazott élettani docens . 1941-ben az újonnan alapított , az alkoholról szóló negyedéves folyóirat (jelenleg az alkoholról és a kábítószerekről szóló folyóirat ) szerkesztője. 

1950-ben az Egészségügyi Világszervezet Genfben vette fel alkoholizmus tanácsadóként, és jelentősen hozzájárult a WHO mentális egészséggel foglalkozó szakértői bizottságának Alkoholizmus Albizottsága munkájához.

Az 1950-es évek végén a WHO-tól való nyugdíjazása után visszatért az USA-ba. 

1958-ban belépett a torontói egyetem pszichiátriai iskolájába, 

1962-ben a kaliforniai Stanford Egyetemre költözött, ahol haláláig maradt. 

****

A függőséggel foglalkozó kutató, Griffith Edwards (2002, 98. o.) szerint Jellinek Alkoholizmus betegség-koncepciója kiemelkedő tudományos munka.

Jellinek megalkotta az " alkoholizmus betegség fogalmának " kifejezését  és jelentősen felgyorsította az alkoholizmus hozzászokásának orvoslását 

1960-as könyvében öt különféle típusú alkoholizmust azonosított, és abnormális élettani folyamatok alapján határozta meg őket:

Annak érdekében, hogy az alkoholizmust ne csupán diagramon , idõvonalon , hanem szinkronizálva is megkülönböztessük az embercsoportok között, megkülönböztetve az alkoholisták típusát oly módon, amely ellentmond az AA hangsúlyozásának, az összes alkoholistának az egységére, Jellinek jött az ötlettel a különböző alkoholfogyasztási szokások csoportosítására és elnevezésére, görög betű megadásával. 

Gondolhatjuk, hogy egy ilyen osztályozás célja az alkoholizmus körének kibővítése, és a lehető legtöbb ember bevonása a "betegség koncepciója" alá; de ellentétben a cím sugalmazásával, Jellinek 1960-as magnum opusa valójában megpróbálja korlátozni a "betegség fogalmának" alkalmazási körét

• Alfa-alkoholizmus : a betegség legkorábbi stádiuma, amely tisztán pszichológiai folyamatos függőséget mutat az alkohol hatásaira, a testi vagy érzelmi fájdalom enyhítésére. Ez a "problémás ivó", akinek az ivása társadalmi és személyes problémákat okoz. Noha jelentős társadalmi és személyes problémák vannak itt, ezek az emberek megállíthatják az ivást, ha igazán akarják; tehát, állította Jellinek, nem veszítették el az irányítást, a kontrollt, következésképpen nincs "betegségük".
• Béta alkoholizmus :  fizikai vagy pszichológiai függőség nélküli. Ezek azok a tömény italokot ivók, akik szinte minden nap sokat fogyasztanak. Nincsen fizikai függőségük, és nem szenvednek elvonási tünetektől . Ebben a csoportban sincs még "betegség".
• Gamma-alkoholizmus : a szerzett szöveti tolerancia felmerül, a fizikai függőség és az ellenőrzés elvesztése révén. Ez az AA alkoholista, aki nagymértékben ellenőrizetlen, és Jellinek besorolása szerint "betegséggel" rendelkezik. 
• Delta alkoholizmus : hasonló a gamma alkoholizmushoz , ám az ellenőrzés elvesztése helyett tartózkodási képességgel. (?)
• Epsilon alkoholizmus : a betegség legfejlettebb stádiuma, amely dipsomániának vagy időszakos alkoholizmusnak nyilvánul meg.
• 
  

Jellinek besorolása egyértelmű (ha önkényes) vonalat húz a "kerti" változatú alkoholisták és az igazán beteg alkoholisták között, ugyanakkor nem vonja le egyértelműen a határt az alkoholizmus általában és a normál ivás között. Ez Jellinek Achilles-sarka . . .

A Jellinek Emlékdíj , vagy a Jellinek Award egy olyan díj, amelyet a Jellinek Emlékmű Alap évente ad ki Jellinek tiszteletére. Egy tudósnak adják, aki kiemelkedően hozzájárult az alkohol vagy az alkoholizmus kutatásaihoz.

 A nyertesek 5000 dolláros pénzdíjat kapnak, valamint Jellinek mellszobrát, személyre szabott felirattal. 

néhány publikáció:

• Jellinek, EM (szerk.), Alkoholfüggőség és krónikus alkoholizmus , Yale University Press, (New Haven), 1942.
• Jellinek, EM "A fájdalomcsillapító gyógyszerek összehasonlító hatékonyságának klinikai vizsgálata", Biometrics Bulletin , Vol.2, 5., (1946. október), 87–91.
• Jellinek, EM, "Alkoholisták alkoholfogyasztási előzményeinek fázisa: Anonim Alkoholisták Hivatalos Szervezete által készített felmérés elemzése", Alkohollal kapcsolatos tanulmányok negyedéves folyóirat , 7. kötet, (1946), 1–88.
• Jellinek, EM, az alkoholizmus betegség fogalma , Hillhouse, (New Haven), 1960.

*******

lánya: Ruth Gay Surry (Jellinek) (1936 junius 29 USA - 1994 október 25 Mexico)

             fia (unoka)  Shawn Michel Surry (1969- 2011)

******

szokásomtól eltérően lehozok egy életrajzi tanulmányfélét róla (bár bevallottan hézagos), hitelesnek és pontosnak tűnik, egyben értékelőnek: természetszerűleg lesznek ismétlések

https://rucore.libraries.rutgers.edu/rutgers-lib/51782/PDF/1/play/  :

Absztrakt

A tanulmány az addiktológia egyik legjelentősebb úttörőjének, a 125 éve született Elvin Morton Jellineknek állít emléket. A könyvtáros szerzők a Jellinek alkoholtudomány előtti írásait is felölelő kritikai bibliográfia összeállítása során kezdtek életrajzi kutatásokba. Ennek eredményei magyarul itt kerülnek elsőként közlésre. Pályafutásának fehér foltjai és a háttérben meghúzódó, a közelmúltban igazolódott magyar vonatkozások korántsem csökkentik Jellinek szerepét az alkohológia mint multidiszciplináris tudományág megteremtésében. A teljes életmű tükrében jobban értelmezhető az alkoholprobléma Jellinekféle komplex megközelítése is.

125 éve született Elvin Morton Jellinek, akinek neve szerte a világon elsősorban az alkoholizmus betegségfogalmához fűződik...ennél sokkal jelentősebb azonban az a szerep, amit E. M. Jellinek az alkoholprobléma komplex megközelítésével az alkohológia mint tudományág megteremtésében, majd felnőtté válásában játszott. Az utóbbi néhány évben fellendült Jellinek-kutatások és új értelmezések ellenére nem közismert, hogy Jellinek apai ágon magyar származású volt, és élete első szakaszát Magyarországon töltötte. Ez a tény látszólag csak nekünk, magyaroknak fontos, azonban Jellinek szellemi fejlődése, sokoldalú műveltsége és kivételes egyénisége szempontjából meghatározónak tekinthető. Jellinek örökségének és az alkoholtudományban betöltött szerepének pontos értékelése mindezidáig nem volt lehetséges a magyarországi háttér ismeretének hiányában. Az életrajz fehér foltjainak kutatása ugyancsak lehetővé tette a teljes Jellinek életművet összefoglaló bibliográfia összeállítását, amely a közeljövőben fog a nagyközönség elé kerülni.

E. M. Jellinek jelentősége az addiktológia kialakulásában

Kiindulásként röviden érdemes összefoglalni, milyen fontos elemek fűződnek Jellinek nevéhez az addiktológia tudományágának kialakulása és fejlődése során. A legismertebb talán az alkoholfüggőség szakaszainak felvázolása , és az ez alapján készült görbe. Ez, Jellinek tiszteletére, Max Glatt , teljesebb változatában ma is a Jellinek-diagram nevet viseli, és a későbbiekben más függőségeket értelmező alkalmazásoknak adott teret.

kép

Jellinek felbecsülhetetlen szerepet vállalt az alkohollal és alkoholizmussal kapcsolatos tudományos eredmények terjesztésében: 1940-ben az USA legrégebben működő addiktológiai témájú tudományos folyóiratának alapítója,  Howard Haggard Jellineket választotta a lap első szerkesztőjeként. A Yale Egyetemen Quarterly Journal of Studies on Alcohol néven alapított negyedévente megjelenő folyóirat közölte Jellinek legfontosabb műveit. A később évente hat számmal jelentkező lap neve Journal of Studies on Alcoholra változott, és a tanulmányok mellett egy ideig szakirodalmi áttekintést is nyújtott. A külön kötetben kiadott összefoglalókhoz a tanulmányokat az ugyancsak Jellinek irányítása alatt álló bibliográfiai osztály válogatta (számos más nyelvű lapból is), kivonatolta, fordította angolra, és indexelte. A jelenleg Journal of Studies on Alcohol and Drugs néven kiadott lap azóta is az egyik legmagasabb impakt faktorú addiktológiai folyóirat. Ugyancsak Jellinek ötlete alapján szervezték meg

Ugyancsak Jellinek ötlete alapján szervezték meg az első bentlakásos nyári tanfolyamot 1943-ban a Yale Egyetemen Summer School of Alcohol Studies néven az alkoholizmus kezelésében érintett összes lehetséges résztvevő továbbképzésére (állami, egyházi, katonai, oktatási, egészségügyi, hivatalos és magánszervezetek képviselői és független érdeklődők, kortól, nemtől és beállítottságtól függetlenül). Az igazgató Jellinek a tananyagot is maga állította össze és adta közre. (10) A Yale szakemberei mellett az első előadók között szerepelt Bill W., az AA, a Névtelen Alkoholisták alapítója.

Jellinek remek stílusban, könnyen, gyorsan és sokat írt minden közönség számára. Fő műve, The disease concept of alcoholism (Az alkoholizmus betegségfogalma) mellett sokan népszerű műveiről jegyzik, mint például a több változatban, más és más célközönség számára megjelentetett Alcohol, cats and people (Alkohol, macskák és az ember).Ma is élvezetes a WHO-rajzfilm, vagyis az Egészségügyi Világszervezet által 1953-ban kiadott To Your Health (Egészségére!) címet viselő tízperces, színes felvilágosító film, amelynek Jellinek nemcsak szakmai tanácsadója volt, hanem az egyik szereplőt is róla mintázták

kép

A Yale Alkoholtudományi Intézetében töltött időszakban szokásává vált ugyanazt a témát tudományosan körüljárni (elsősorban reflektív jellegű, összefoglaló tanulmányokat írt), a QJSA-ben publikálni, majd a laikus közönség számára is érthető, lazább stílusú és rövidebb műfajban is megjelentetni, mint például az 1940-48 között kiadott népszerű felvilágosító pamfletek sok-sok kiadása. A könyvtárosok számára legjelentősebb Jellinek-hagyaték az úgynevezett CAAAL (Classified Abstracts of Alcohol Literature), ami az alkohológiával kapcsolatos irodalom feltérképezésére szánt igen korai rendszer, kulcsszavakkal, rezümékkel, lyukkártyán, és a legtöbb esetben teljes szöveggel egyetemben – a maga nemében páratlan vállalkozás.

-----

Jellinek élete: a kezdetek

Jellinekről szólva ismételten hangsúlyozni kell, hogy élettörténetében igen sok a fehér folt. Többen próbálkoztak már megírni Jellinek átfogó életrajzát, egyelőre kevés sikerrel, bár az amerikai és alkohológiai életszakaszok elég jól dokumentáltak.

(Elvin Morton Jellinek 1890 augusztus 15-én New Yorkban jött a világra. A születési anyakönyvi kivonat szerint az apa, Jellinek Marcell, 32 éves kereskedő, Ausztria-Magyarország állampolgára, az anya, Rosa Jacobson, 24 éves amerikai állampolgár.Marcell (magyar változatban Marczell) a híres budapesti Jellinek család tagja, akinek atyja, vagyis Morton apai nagyapja nem más, mint Jellinek Mór (1824-1883), a magyar kapitalizmust megteremtő polgári generáció meghatározó alakja (többek között nevéhez fűződik a budapesti közúti ló-vaspálya alapítása és a gabonatőzsde újjáalakítása, egyik testvére Jellinek Adolf, a híres bécsi főrabbi, másik Jellinek Herman filozófus,

Marcell azonban inkább a színészi pálya iránt érzett elhivatottságot, és a legenda szerint németországi színészkedése idején ismerkedett meg az ott turnézó Marcella Lindh művésznevű szopránénekesnővel. 1889-ben kötöttek házasságot New Yorkban.

Az anya fellépéseinek krónikája jelzi, hogy Morton ötéves kora előtt költözhettek Magyarországra: 1895 előtt Marcella Lindh főleg New Yorkban szerepel, utána viszont Budapesten és Kolozsváron. A költözés oka nem ismeretes, valószínűsíthető, hogy a családnak szüksége lehetett Marcellra, mint mérnökre.Morton húga, Edna, már Budapesten született, de élete második felét, Jellinek anyjával egyetemben Amerikában töltötte.

Jellinek Morton általános iskolai tanulmányait a budapesti VI. kerületi Váczi úti iskolában végezte. Ezután két gimnáziumba is járt, egy évig a VII. kerületi Barcsay utcai Főgimnáziumban tanult, majd az V. kerületi Királyi Állami Főgimnáziumban folytatta, ahol 1908-ban érettségizett jeles eredménnyel,  a nyelvek már ekkor is érdekelték. A legenda szerint az ifjú Morton rengeteg időt töltött apai nagyanyjával, Jellinek Mórné Fuchs Johannával, aki maga is nagyműveltségű és bölcs úrinő volt, például az újságot minden reggel négy nyelven olvasta el. Jellinek örökölte a nyelvtehetséget, és az ismerősei úgy tudták, hogy felnőttként tizenegynéhány nyelven beszélt.

Morton, ahogy ekkoriban hívták, később európai egyetemekre iratkozott be. Jóllehet a tudományos világ Dr. Jellinekként ismeri, kevés bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy bármilyen diplomát is szerzett volna a későbbi tiszteletbeli címeken kívül. Tény, hogy a lipcsei egyetemen filozófiát, nyelvészetet, néprajzot és vallási ismereteket tanult 1911 és 1914 között. (18)A fenti idő alatt az is valószínűsíthető a lipcsei bejegyzések alapján, hogy Berlinben és Grenoble-ben is tanult. Barátja, a később világhíressé vált néprajztudós Róheim Géza ugyanebben az időben járt Lipcsében egyetemre. Mindketten lelkesen hallgatták az etnográfus Karl Weule előadásait, akinek hatása későbbi érdeklődésükön és írásaikon tetten érhető. Jellinek Morton korai tudományos tevékenysége a pszichoanalízis, néprajz és kulturális antropológia területeire összpontosít. Már 1912-ben tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, recenziókat publikál az Ethnographia című folyóiratba, és egy 59 oldalas könyvet is írt A saru eredete címmel.

Jellinek Morton előadóként szerepel az 1918 szeptemberében Budapesten rendezett Nemzetközi Pszichoanalitikai Kongresszuson, ahol Sigmund Freud volt a meghívott előadó.)

***

A Jellinek körüli mítoszok és legendák terjesztésében nagy szerepet játszik Frank László könyve, az először 1957-ben megjelent, majd 1966-ban újra kiadott Szélhámosok, kalandorok, Jellinek-fejezetével.) Ha adunk arra, amit az egykori iskolatárs Frank,  Jellinek egyetemista éveiről ír, akkor egy kedves, bohém, kissé nagyothalló, köpcös fiatalember alakja körvonalazódik előttünk, aki élte az akkori diákság életét valahol Európában, színház, kávéházak, kártya, lányok és éjszakázás közepette, viszont gyakran állta a teljes cehhet. A sztori szerint Jellinek egy félmilliárd korona nagyságrendű valutasikkasztás miatt 1920-ban elhagyni kényszerült Magyarországot. A könyv, jóllehet korabeli dokumentumokra is épít, középpontba a Jellinek-féle szélhámosságot állítja, és Jellinek Mortont mint a kapitalizmus egyik leghírhedtebb kalandorát emlegeti. Észrevehető szépséghibája a kiadás éve mellett a korabeli propaganda-stílus, kísértetiesen hasonló történeteket mesélve a másik három nagy kalandorról is

Jellinek, a minisztériumi titkár szökése 

1920 júniusában a magyar napilapokból mindenki megismerhette Jellinek Morton nevét. Nyomoz a rendőrség Jellinek Morton után! Hová tűntek el Jellinek Morton gyémántjai? Jellinek Morton miniszteri titkár titokzatos eltűnése – ilyen és ehhez hasonló szenzációhajhász szalagcímekkel jelentek meg a pesti és vidéki lapok június 18. után, amikor kipattant a világraszóló valutaspekuláció és gyémántcsempészés. A cikkekből fény derül egy pár hónapja zajló, zseniálisan megtervezett pilótajátékra. Gyors haszonban reménykedő befektetők, köztük a pesti előkelőség számos tagja, neves pénzügyi, művészeti és közéleti személyiségek, milliomosok és cégtulajdonosok, nagyobb összegeket hiteleztek egy titokzatos brókernek abból a célból, hogy az rövid időn belül bőséges kamattal megforgatja. A legenda szerint ez a bróker kiváló tőzsdei kapcsolatokkal rendelkezett, és minden reggel korábban értesült a valutaárfolyamokról, mint a bankok. Így a Bank garancialevelét mellékelte a tranzakció hitelességére. A monarchia szétesése a valutaspekulációt egyrészt az utódállamok eltérő mértékű inflációja, másrészt a korona felülbélyegzésére megállapított országonként változó határidők tették lehetővé. A hazai lebélyegezetlen benkjegyekkel történő manipulációk mellett gyémánt is szerepelt az egyenletben és természetesen csempészés, az antant futártisztjei által, akinek csomagjait soha senki nem ellenőrizte határátlépéskor. Az újságcikkek egyértelműen Jellinek Mortont teszik egyedüli felelőssé az ügyben, aki 1920 június 4-én sietve távozott Budapestről Szegedre, majd utána nyoma veszett.

A különféle variációk, részben a rendőrségi nyomozás adataira támaszkodva, sok találgatásra adnak okot még ma is. De tény, hogy Jellinek ellen általános körözést bocsátottak ki négy nyelven és fényképpel (ami ezidáig nem került elő). Az is tény, hogy a sértettek nem tettek feljelentést, ami bűntársi minőségre enged következtetni, aminek nagyságrendje, megbízható források és dokumentumok hiányában, nem deríthető ki. Az ügyészségi anyagok, rendőrségi adatok és periratok hiányosak, és nem bizonyítható, hogy valóban Jellinek volt az esze és egyedüli mozgatója eme nagyszabású bűncselekmény sorozatnak. A gyémántok és a pénz nem került elő. Az ügyészségi feljegyzésekben szerepel az a feltevés is, hogy egy sokkal nagyobb szabású, több tettestársból álló kör volt képes ilyen volumenű hálózatot mesterfokon fenntartani, és Jellinek számára a bűnbak szerepe jutott, szökését a többiek elősegítették, miközben a pénzen megosztoztak. Az viszont nyilvánvaló, hogy az ezt követő tíz év, vagyis amíg a körözés érvényben volt, egyetlen nagy fehér folt a Jellinek-életrajzban. A mítoszok és legendák terén ez az időszak sem marad el, komoly kétségeket ébresztve az olvasóban: Jellinek hol Kolozsváron tűnik fel, hol meg épp Miskolcon tartóztatják le, ahova gyalogszerrel jutott el Triesztből, egy New York Times-ban 1925. január 20-án megjelent cikk szerint.

Amerika előtt

A látványos nagy eredmény a Jellinek-kutatásokban még ugyan várat magára, de egy meglepő felfedezés a Jellinek amerikai éveit megelőző időszakról egy kis előrelépéssel szolgált. A létező életrajzokban és a Jellinek által írt önéletrajzokban ez a legszegényesebb, legrövidebb szakasz, mindössze annyi szokott szerepelni a tíz évről, hogy Sierra Leonében dolgozott egy Elder Demspter nevű hajóstársaságnál Nikita Hartmann álnéven.

Erre vonatkozóan azonban ezidáig semmilyen kézzel fogható bizonyíték nem került elő. lánya Ruth Surry feljegyzései szerint Jellinek amerikai pályafutása előtt barterkereskedést végzett a bennszülöttekkel Nyugat-Afrikában, gyógyszert cserélt állatbőrre és kagylókra, majd szakácsként dolgozott egy étteremben. Az 1920 és 1930 közötti időszak másik részében, valamikor 1926 után Jellinek Hondurasra került. Ugyanazon az álnéven a United Fruit banántársaságnál dolgozott, először mint agrármérnök, majd mint kutatási igazgató. Hasonlóan az Elder Dempster céghez, a United Fruit, illetve utódja sem rendelkezik az alkalmazottaikra vonatkozó iratokkal. A Keller-Anderson levelezés alapján viszont valószínűsíthető, hogy 1929 márciusában Jellinek már a cég bostoni főhadiszállásán dolgozott. Ruth Surry megjegyzi, hogy atyja nagy feltűnést és zavarodást keltett, amikor Közép-Amerikából Bostonba érkezett, hogy befejezze a banánbetegségekről készülőben lévő könyvét, és saját nevén mutatkozott be. Jellinek volt felesége pedig még a könyv külsejét és méreteit is részletezi.

A Rutgersen folyó Jellinek-kutatások egyik eredménye a “Banánkönyv” valószínűsíthető példányának felfedezése egy A. N. Hartman szerző tollából a United Fruit Company kiadásában .Az eredeti tanulmány sajnos csak mikrofilm változatban létezik ma már. A téma megközelítése biometriai, és ugyanezen szerző egy populáris változatban is közzé adta a művet. Ez utóbbi megfelel a Thelma által leírt változatnak, és egybeesik Jellinek későbbi publikációs gyakorlatával az alkoholtudományok terén, miszerint a tudományos műveknek népszerű változatát is megírja. A szövegtani, szógyakorisági és egyéb nyelvészeti bizonyítékok hiányában egyelőre ez a felfedezés megerősítésre vár.

Jellinek Amerikában: a Worcester Kórház 

Egy sokkal jobban dokumentált, de mégis titokzatos, és magyarok számára izgalmas korszaka Jellinek életének a Massachusetts államban található, elsősorban skizofrén betegekkel foglalkozó intézményben eltöltött évek. Az állami levéltárban őrzött jelentések gazdag forrásként szolgáltak Jellinek tevékenységéről az 1931-es évi dokumentumtól kezdődően. A kutatással és kezeléssel egyaránt foglalkozó kórház Katherine Dexter McCormick jóvoltából jött létre, akinek férje skizofréniában szenvedett. A kutatások kiterjedtek az alkalmazott élettan és biokémia segítségével történő kezelési és meghatározási módszerekre is. Jellineket a biometriai kutatások (ld. Banánkönyv) során szerzett tapasztalatai miatt vették fel. Jellinek csoportja egy több mint félmillió adatból álló megfigyelési mintagyűjteményt hozott létre és rendszerezett, ami az ötpontos skizofrénia értékelő skála alapjául szolgált. Később Jellineket azzal bízták meg, hogy értékelje a kórházban folyó kutatásokat, aminek eredménye a pszichiátria előtérbe helyezése lett. Erről az időszakról nemcsak az Internet Archive által digitalizált jegyzőkönyvekből tudhatunk sokat, hanem az ekkor Jellinekkel házassági kötelékben élő Thelma Anderson is élénken emlékszik a történtekre, jóllehet az okát és hátterét nem mindig ismeri az eseményeknek. Jellinek és Thelma 1935-ben kötöttek házasságot, Ruth Surry ebből a házasságból született 1936-ban. Magyarok számára érdekes a nagyszámú magyar jelenléte a Worcester Állami Kórházban, akiknek neveit később is megtaláljuk Jellinek körül. A Banay-testvérek közül George könyvtáros, Ralph pedig orvos volt. Ez utóbbi később a Yale Plan Clinic, az első alkoholkezelési program orvosi igazgatója lett, valamit a QJSA-ban is publikált ebben a minőségben. Angyal András, akinek neve ott szerepel később a QJSA szerkesztőségi tagjai és szerzői között, a harmincas évek közepén került Worcesterbe a pszichiátriai kutatócsoport vezetőjeként. Az ifjúkori barát, Róheim Géza, aki a magyarországi zsidóüldözések elől menekülve szintén Worcesterben kezdte amerikai pályafutását. Nem világos egészen, hogy Jellineknek miért kellett távoznia Worcesterből. A feleség és mások személyes ellentétekre gyanakszanak, de az is elképzelhető, hogy ennyi magyarral körülvéve, Jellineket utolérte a múltja, akár a diplomák körüli szépítések, akár a valutabotrány miatt. Figyelemreméltó, hogy a doktor Jellinek megszólítás helyett, a meleg hangú és elismerésekkel teli búcsúlevelet Mr. Jellineknek címezték (az erre vonatkozó dokumentumok Richard Noll személyes gyűjteményéből származnak).

Jellinek és az alkoholtudomány: a kezdetek

Jellinek életének többi része nagyjából ismeretes és kiválóan dokumentált. Amikor a Research Council on Problems of Alcohol pályázati pénzhez jutott a Carnegie Corporation jóvoltából, Dr. Norman Jolliffe, a projekt orvosi igazgatója Jellineket és Mark Kellert is felvette a New York University orvosi fakultásán folytatott munkára. Jellinek hamar vezető egyéniséggé nőtte ki magát ebben a szerepkörben is, jóllehet előtte nem sokat tudott az alkoholizmus problémáiról, a feleségének tett vallomása szerint. A feladat a különféle szakmai lapokban és könyvekben megjelent alkohol témájú közlemények összegyűjtése, katalogizálása és kivonatolása volt. A pénzügyi támogatás megszűntével még bőven maradt munka, és az irodalmazás a Yale Egyetem Alkalmazott Élettani Intézetében folytatódott. Ez az irodalmi áttekintés alapozta meg a későbbi Yale Alkoholtudományi Intézetének szakmaiirodalmi gyűjteményét. Az a felismerés, hogy nem létezik egyetlen olyan fórum sem, ahol kizárólag az alkohol problematikájával foglalkozó tanulmányokat lehetne közölni, vezetett a QJSA megalapításához. Jellinek későbbi életének története ettől kezdve sokkal jobban dokumentált, már ami az alkoholtudóst illeti. Kétségtelen, hogy az sem világos, hogy miért kellett távoznia a Yale Egyetemről. Egyes feltevések újabb személyes ellentétekre hivatkoznak, míg mások szerint Jellinek texasi vállalkozása nem jött be. Az Egészségügyi Világszervezetnél töltött évekre sokan emlékeznek az alkoholtudomány nagyjai közül, és írásokban, interjúkban meleg hangon nyilatkoznak Jellinekről halála után is. A legjelentősebbek talán a munkatárs, szerkesztőtárs, barát és fő művének kiadója, Mark Keller, akinek Jellinekkel kapcsolatos írásai és nyilatkozatai szerepet játszottak a mai Jellinek-kép kialakulásában.Jól dokumentált Jellinek kanadai munkája, a vendéglátó Strachan professzor és stábja jóvoltából. A Keller és Strachan által közzétett dokumentumok és visszaemlékezések azonban nagyban hozzájárultak a Jellinek észak-amerikai tartózkodása előtti időszak legendáinak és mítoszainak terjedéséhez.

Jellinek teljes életműve 

Az alkoholtudomány első fellegvára, a Yale Egyetem Alkoholtudományi Központja öt fontos pillére épült: kutatás, oktatás, kezelés, publikálás, és az információ megosztása. Az öt terület lényegében lefedte az alkohológia multidiszciplináris területeit, tekintettel volt a kutatás gyakorlati vonatkozásaira, a kezelés és kutatás szoros egymás melletti létezésére, egyiknek a másikra való termékenyítő hatásaira, a kutatási és kezelési eredményeken alapuló oktatás és felvilágosítás kiterjesztésére minél szélesebb célközönségre és a tudományos kommunikáció jelentőségére. A Yale Központnak sok vonatkozásban iskolateremtő hatása volt: a Summer School of Alcohol Studies, vagyis az Alkoholtudományi Nyári Egyeteme szolgálta az alapot további oktató-felvilágosító programok kialakításához és elterjesztéséhez. A Yale Plan Clinic, az első kezelőközpont az alkoholproblémákkal foglalkozó intézmények alapjait rakta le. A QJSA és a többi kiadványformát és nyelvezetet teremtett a tudományos kommunikációhoz erről a kényes témáról. A kronológia ismeretében joggal mondható, hogy a QJSA alapul szolgált a Központ és az alkoholtudomány kialakulásához. A menetközben öszszegyűjtött, az oktatás, kutatás, kezelés és publikálás tevékenységeihez szükséges szakirodalom a könyvtári gyűjtemény, illetve az alkoholirodalom rendszerezésének iskolapéldája lett. Hogy ki lehetett az egész mögött, az sem teljesen világos és dokumentált, de Jellinek minden bizonnyal olyan tudományszervezési képességekkel rendelkezett, hogy nyugodtan állíthatjuk, amit az idő is igazolt: akármi is rejtőzik a múltjában, E. M. Jellinek nél- kül nem lenne alkoholtudomány. A róla elnevezett díj ma is az egyik legrangosabb elismerésnek számít a szakmában . Jellinek alkohológiát megelőző tudományos munkássága nehezen feltérképezhető. Az összefoglaló bibliográfia összeállításához azonban elengedhetetlen volt az életrajzi kutatások kiterjesztése, mind térben és mind időben. A kutatómunka folyamán összegyűjtött adatok alapján ma egy sokkal teljesebb Jellinek bibliográfia, és ezáltal pontosabb Jellinek kép áll az alkoholtudomány történetét kutatók számára.

(Hajnal Ward Judit)

------

Mindenesetre egy különös konkluzióval szinte huszárvágással próbálja kiegyenliteni Morton kétféle életének ellentmondásosságát.... az OTKA tanulmány irója:

A múltját meghamisító, gyökértelenséget választó Jellinek az alkoholizmus normalizálásával mintegy saját fiatalkori „botlásának” normalizálását hajtja végre. Tudományos és személyes élettörténete - véleményünk szerint - nem válaszható el teljes mértékben, s mint ahogy két fent említett kutatása sem teljes mértékben átlátható és megismételhető, úgy életútja sem transzparens. A lassan kibomló szálak végül mégis összetartani látszanak.

A tanulmány megjelenését az OTKA K68619. sz. (Pszichoszociális változás és az átalakulás retorikája a tizenkét lépéses mozgalmakban) kutatási programja támogatta)

****