van egy olyan telefonbeszélgetés a lányommal, amit jobb lenne abbahagyni..
kiút is unokám, lányom odahivja
nem sokat beszél, nincs közlékeny hangulatban, egy idő múlva mondom is:
puszillak
nem érti miért mondom, hogy ez búcsúféle - ellenben nehézkesen, körülményesen szabadkozik, hogy igazán nem akar megbántani (előbb anyja mondta, de ő már meg is bántott!), de csak előhuzakodik, hogy én meddig akarok beszélni, mikor akarom kikapcsolni ,mert ő kikapcsolná,a mobilt, mert még rengeteg dolgot meg akar csinálni....
kérlek szépen, máris vége a beszélgetésünknek - mondom
de nem történik semmi.... ("tart")
vagy te kapcsolod ki vagy én - igy ő
én nem, te...
de kiderült nem tudta kikapcsolni, anyja meg itt hagyta egyedül velem és a telefonnal....
hajaj :)
*****
ma nem vagyok jó, senkinek :(
Én - sajnos - még a Tiédnél is jóval kevesebbet kapok a lányom idejéből. A régebben rendszeres hétvégi skype-idők időnként két-három hétig is szünetelnek. Örülök, ha egy-egy soros e-mail, egy-két kép érkezik. Közben érzem, hogy őt is darálja az idő. Felgyorsult a világ, csak mi, egyedülálló anyák szeretnénk változatlanul sokkal többet a gyermekeink életéből. Még beszélni is nehéz erről.
VálaszTörlésIgazad van.meg is banom...azota mar ketszer is
TörlésMessengeren beszeltunk