döcögünk

hát még döcögnek a dolgok... átmenetileg?

szombaton az egész város olyan volt,mint mint fölbolydult méhkas, megőrült, ez volt az első szabad hétvége, talán ezért? a szabadsággal is bánni kéne

folyton majdnem elütöttek, az uton, a boltban, mindenütt... mindenki rohant , hova?

***

elmentem ebédelni étterembe, zárt helyre (mert menűt nem szolgálnak fel udvaron)...változatlanul)

a vezető szélesen mosolyogva üdvözölt,(vagy 3 hőnap után?) ő is örülhet a kezdésnek, hiszen jövedelem kiesése is lehetett.... végre, mobdta, de meddig, igy én...nem hiszi hogy ősszel lesz valami, hát inkább én se

***

jó hogy eszembe jutott, hogy ma is térzene

a gloriusba mentem leültem közel a várható zenészek helyéhez, egy kávét rendeltem,  s mikor felálltak a zenészek, jócskán kihóztam a székem el az asztaltól közel a zenéhez, hiszen olyan ramazuri volt a hátamban hogy elmonhatatlan, az étterem s szálló újra élt.-

mint később kiderült gyerekszépségverseny is volt, s a gyerekek játszótérnek használták a zenei teret is, majd feldöntötték a zenészeket..

***

este felé elmentem, a messzibb levő lidbe...na ide  nem kellett volna, egyrészt mert a régi házunkat nem tudtam kihagyni s az egyre jobban felkavar. másrészt olyan fegyelmezetlen tömeg hömpölygött a botban, olykor rám is, hogy nem is mentem minden soron végig, mikor az egyik végén egy hatalmasat tüsszentett egy férfi-----

visszasirtam az idősávot, hiszen az tényleg értünk volt... öregek sose jöttek nekem, együtt totyorogtunk